Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
786 ennek ugyan kisebb része kerül tervezésre a költségvetésben, azonban az állami források mellett az európai uniós forrásokból is törekszünk minél nagyobb összeget megnyerni ezen célok elérésére. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Valószínűleg nem voltam az előbb egyértelmű. Én képernyőről dolgozom, és csak akkor látom a neveket, ha megnyomják a gombot. Még egyszer tisztele ttel kérek mindenkit, aki felszólalásra jelentkezik, hogy tegye ezt meg. Köszönöm szépen. Boross Péter a következő napirend előtti felszólaló, az MDFfrakcióból: “Megalapozott volte a kérdés?” címmel. Öné a szó. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hétfőről, október 23áról szeretnék pár mondatot elmondani. Úgy gondoltam, hogy jobb egy napot aludni rá. Aztán tegnap reggel egy egész ország láthatta a televízióban azt a politikusi magatartást, ami úgyszólván már általánossá válik , a szikrázó tekinteteket, a dühtől majd elfúló mondatokat, mert van, aki csak rendőri brutalitást látott, van, aki csak huligánokat látott, akik a rendet zavarják. Ez az egyoldalúság már egész közéletünket primitivizálja. Szinte már egy politikai osztály lejáratódásának a szimptómája, hogy nincs egyéni vélemény. Az ember fájdalommal gondol azokra a száz évvel ezelőtti politikus elődökre, akik még egyéni véleményeket mondtak ebben a Házban, egyéni véleményeknek adtak hangot, és fel merték vállalni annak bát orságát, hogy nem papagájkórusok részévé válnak. Hölgyeim és uraim, aki látta a valódi közvetítést, és próbálta tárgyilagos szemmel nézni, az mindkettőt láthatta. Lehetetlen, hogy tiszta politikusi lelkiismerettel ne adjon valaki hangot annak, hogy nem vol t minden rendben rendőri oldalon, de nem volt ám minden rendben azok között sem, akik ott az utcán azt művelték, amit műveltek. Hölgyeim és Uraim! Két héttel ezelőtt, már nem tudom pontosan mikor, feltettem inkább önmagamnak, de itt a parlament színe előtt egy kérdést, hogy szabade nekünk a nemzeti ünnepeinkre külföldi vendégeket hívni. Kérdésként tettem fel, s ma már tudom választ: nem szabad hívni ide külföldi vendégeket. Sőt továbbmegyek, nem szabad a nemzeti ünnepeinket nagyobb ceremóniás rendben megün nepelni. Nem szabad! Valahol zárt falak között kell és lehet csak fejet hajtanunk egykori elődeink előtt, akikre büszkék vagyunk, mert azt tették a magyar szabadságért, amit tettek. Mert a hétköznapok belerondítanak legszentebb érzelmeinkbe. Ne tegyük tehá t, vegyük le napirendről, állítsunk ki magunkról egy olyan bizonyítványt, hogy nem vagyunk képesek felülemelkedni a mán és hódolni azok előtt, akik a legdrágábbat áldozták a magyar szabadságért. Itt jegyzem meg - s erre már utalhattunk egyszer , hogy októ ber 6a senkinek nem jutott eszébe, különben nem lett volna se nagygyűlés, se parlamenti nap. És most mit hallhatok a rádióból? Azt, hogy nagygazdák november 2án indulnak Budapestre. Szólt valaki nekik november 4éről? November 4én tisztelgünk a Kisfoghá zban, ott vannak felírva az ott kivégzettek. Tisztelgünk tizenhárom temetőben, ahol emléket állítottunk ’56 áldozatainak. Nem lehet három napot késni? Nem jut eszébe senkinek, hogy legalább ennyit késsen, ha már tüntetni akar? (Dr. Géczi József Alajos: Épp en 4én akarnak tüntetni!) Hölgyeim és Uraim! Kellemetlen mindez, és főleg a tárgyilagos megítélés abszolút hiánya. Az, ami az emberben óhatatlanul felkelti azt az érzést, hogy alapvetően nem stimmel itt valami sem a szavazásoknál, sem a kiválasztódásnál, valami alapvetően példa nélkülien nem stimmel ebben az országban. (8.30) És mi összegyűlünk itt a parlamentben, és úgy beszélünk egymással, nagyon magas arányban, hogy tudjuk, hogy eredetileg talán nem ezt akarnánk mondani, de valamilyen érdek afelé visz ( Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy messze és nagyon egyoldalú legyek.
