Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 9 (19. szám) - Mentelmi ügyről - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
77 lehetne rekeszteni a hatástanulmányok sokaságával. A magyar szakmai folyóiratok sokasága az elmúlt éve kben szinte kimerítő mélységgel taglalta, hogy a magyar nyugdíjrendszer különböző irányú átalakításai miért szükségesek és miért elkerülhetetlenek. Le kell ezeket venni a polcról! Az egészségügyi rendszer működésével kapcsolatosan a Magyar Tudományos Akadé mia különböző intézetei és mások vizsgálatok sokaságát végezték el. A politikusok nem spórolhatják ezt meg. Olvasni kell, tanulmányozni kell, és ki kell alakítani mindenkinek a saját álláspontját. Ezt tesszük. És ha ezt tesszük és ilyen racionális vitát fo lytatunk, akkor közelebb leszünk - hogy is mondják önök? - egy normálisabb Magyarországhoz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szinté n napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kósa Lajos frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: “A hazugság politikája folytatódik” címmel. Öné a szó, ötperces időkeretben. KÓSA LAJOS (Fidesz) : Köszönöm szépen. Miniszterelnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Blikk című napilap megfogalmazása az, ami talán a legtalálóbb a hétvégi eseményekkel kapcsolatban: “Mónikashow után Mónikabotrány van az országban”. Persze érdemes ezt nem a bulvársajtó szemüvegén keresztül nézni, hanem megvizsgá lni, hogy valójában mi is történt, és megpróbálni tovagondolni, hogy mire is enged ez következtetni. Az történt ugyanis, hogy miközben itt hallottuk a Házban ma is néhányszor, hogy a kormány felelős képviselői az együttműködés szükségességéről, az együttgo ndolkodásról, bizottsági munkáról beszéltek, és a belügyminiszter asszony is többször ezt elmondta már a választások óta is, hogy most azért az önkormányzati rendszerben az együttgondolkodás, az együttműködés szükséges, eközben váratlanul a legbrutálisabba n kiderül az, hogy erről szó sincs, a kettős beszéd él tovább; önöknek a választmányi ülésen a legbrutálisabban azt mondja a miniszter asszony, hogy a szocialista politikusoknak erős lehetőséget és mandátumot ad a regionális fejlesztési tanácsban. Természe tesen majd kíváncsiak leszünk Petrétei úr alkotmányos értelmezésére, hogy milyen is az, amikor a szocialistáknak erős mandátuma van, a fideszeseknek meg gyenge, és ezt hogyan kell elhelyezni a magyar alkotmányos rendszerben, és ezzel kapcsolatban ki is az, aki az alkotmányosság határait feszegeti vagy sem - de majd biztos hallunk jó napirend előttieket ezzel kapcsolatban is. Viszont azt mondják meg, kedves szocialista képviselőtársak, őszintén, hogyan lehet ezután a belügyminiszter asszonyban megbízni. Eljö n a bizottsági ülésre, és tegyük fel neki a kérdést, hogy miniszter asszony, most nekünk ezt mondja, és otthon meg mást mond? Hogyan kell ezt majd értelmezni? Mindig kérdezzük meg, hogy jó, jó, most itt van valami együttműködési látszat, és közben pedig a hazai közönségnek azt mondja, hogy gyerekek, ne féljetek, majd itt megtaláljuk a megoldásokat, és nagyon jó kis javaslat lesz, nehogy már a Fidesz ossza a pénzt? Pedig hát dehogy akarja! (Derültség a kormánypárti oldalon.) Hát kik osztják a pénzt? Nem a sz ocialisták osztják a pénzt, nem a Fidesz osztja a pénzt, hanem az erre felhatalmazott választott testületeknek kell osztani a pénzt, ha szocialista ül benne, ha fideszes. Ne felejtsük el, nem Bajnai Gordonnak van fejlesztési programja az országban - bár a Bajnai Gordonfejlesztés is biztos fontos ügy , hanem az országnak! És ezért kell az, hogy a választott képviselők, polgármesterek, szocialisták, szabad demokraták - mármint amennyi még egy középpártnak Budapesten van (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban. ) - és mindenki, függetlenek közösen kell, hogy a választók felhatalmazása alapján döntsék el azt, hogy mi fog történni. Elnézést Kuncze Gábortól, az a Szekeres Imre bonmotja volt, tehát a poén után a dicséret őt illeti. (Kuncze Gábor: Ilyen hülyeségekre ne hivatkozzanak!) A helyzet tehát, tisztelt Ház, az, hogy nemcsak belül lehetetlenül el így az együttműködés, hanem képzeljék el, hogy ha valaki majd a magyar képviseletben, akár parlamenti képviselő, akár önkormányzati képviselő, elmegy Brüsszelbe, és fe lteszik neki azt a kérdést, hogy hogyan van az,
