Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 24 (24. szám) - Az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolóról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, a napirendi pont előadója:
738 A 2004. évi beszámoló már jelezte, hogy a bírói gyakorlat visszaigazolta: a kiegyensúlyozott tájékoztatás minden egyes műsorszámban számon kérhető követelmény. Ezt fejlesztette tovább a bírói jogértelmezés, amikor az ORTT határozatát helybenhagyva rá mutatott arra, hogy ha a tájékoztatás kiegyensúlyozottsága egy adott kérdésben csak több műsorszámon belül valósítható meg, akkor a műsorszolgáltatónak minden egyes műsorszámban jeleznie kell a műsorszámok összefüggőségét, a tájékoztatások szoros kapcsolat át. Ugyancsak az ORTT határozatát helybenhagyva fejtette ki a bíróság az egyre gyakrabban a vizsgálatok középpontjába kerülő műsorvezetői szerepvállalások kapcsán, hogy a véleményt, értékelést tartalmazó műsorvezetői hozzászólás kizárólag megjelölt forrásb ól származó más releváns álláspontok bemutatásával valósulhat meg. Ez nem jelenti a műsorvezető passzív szerepét, hiszen aktív, vitát serkentő vonalat adhat a beszélgetésnek, ha a beszélgetés alanyát más lényeges véleményekkel szembesíti. Az ORTT és a Pana szbizottság 2005ös döntései kapcsán tartalmi vonatkozásban kiemelendő, hogy a panaszbeadványok között megnövekedett azon kifogások száma, melyek valamely történésről, eseményről való tájékoztatás elmaradását sérelmezték. A szerkesztői szabadság védelmében az ORTT esetről esetre vizsgálta az adott tájékoztatás adott műsorból való kimaradásának körülményeit, és a bírói gyakorlat nyomán alakította joggyakorlatát a közérdeklődésre feltétlenül számot tartó ügyekkel összefüggésben a törvénysértőnek minősített, h iányos műsorszámokkal. A médiatörvényben foglaltak alapján ugyanis a nézőknek a szerkesztői szabadsághoz hasonlóan, a véleménynyilvánítás alapjogára visszavezethető információhoz való joga alapján az arra érdemes hírek esetében a műsorszolgáltató köteles a tájékoztatás nyújtására. Ezen ügyekkel kapcsolatban az ORTTnek abban kell állást foglalnia, hogy a panaszos által felhozott események olyannak minősülteke, amelyek feltétlen közlést kívántak volna az adott napi hírműsorban, avagy mellőzésükre a műsorszo lgáltatónak lehetősége volt. A véleményszabadság helyzetét közvetlenül érintő további fontos kérdés, hogy az ORTT miként értelmezi és kezeli a véleménynyilvánítás korlátjaként a médiatörvényben előírt alapelvi rendelkezéseket. A 2004. évi beszámolóban az O RTT jelezte azt a jogértelmezési vitát, amely az emberi jogok, az emberi méltóság védelmében történő hatósági fellépés lehetőségéről szólt. Ebben az évben a kérdés sokat tisztult, amennyiben a másodfokú bírói ítéletek egyöntetűen az ORTT hatósági hatásköré nek fennállását állapították meg. Ennek köszönhetően az ORTT - a beszámolóban részletezett módon - a korábbinál gyakrabban lépett fel az emberi méltóság védelme érdekében. Fontos bírói visszaigazolást kapott az ORTT gyakorlata a közösségek méltóságát védel mező, vagyis a gyűlöletkeltő, kirekesztő tartalmak ellen fellépő eljárások terén is. Az ORTT e téren folytatandó szankcióalkalmazási gyakorlata szempontjából különösen jelentős körülmény, hogy a bírói eljárás jogerősen befejeződött a 2004ben a figyelem kö zéppontjába került úgynevezett Tilos rádiós ügyben. A jogerős ítélet helytállónak minősítette az ORTT érvelését, amelyben a kirekesztő tartalmak közzétételét különösen súlyos jogsértésként értékelte, és ehhez mérten kiemelkedően súlyos szankciót alkalmazot t. Az ügy alakulása egyszersmind azt is igazolta, hogy az ORTT által e tárgykörben végzett vizsgálatok során nem a vélemény- és szólásszabadság büntetőjogi kereteit kell figyelembe venni, hiszen a médiajogi korlátok e tekintetben máshol - ha úgy tetszik: s zűkebben - vannak. 2005ben is kiemelt figyelmet fordítottunk a kiskorúak védelmére megalkotott törvényi rendelkezések érvényre juttatására. Az ORTT eljárásai mellett 2005re már kiterjedt bírói gyakorlat alakult ki ezen a területen is, mellyel összefüggés ben két körülmény érdemel külön említést. Egyrészt a bíróságok egyértelműen osztják az ORTT hozzáállását, és kiemelkedően fontos feladatnak tekintik ezen előírások számonkérését. A bírósági ítéletek indoklásai több alkalommal aláhúzták, hogy az állam alkot mányban garantált kötelessége a gyermek fejlődési útjának veszélyektől és kockázatoktól történő megóvása, és a médiatörvény a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseinek megfogalmazásával e kockázatelhárító kötelezettségének tesz eleget.
