Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 17 (22. szám) - „Új Magyarország fejlesztési terv” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
507 Valóban azt tudom mondani, hogy a célok tekintetében egyet lehet érteni a programban szereplőkkel, de a megvalósítás területén nagyon nagy hiányosságok vannak, amelyeket nem tudjuk egyelőre, hogyan fog pótolni a kormányzat. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.) (Podolák Györgyöt a jegyzői székben dr. Kis Zoltán váltja fel.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Hiller István oktatási miniszter úrnak; ő t majd Braun Márton követi, a Fideszből. DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Új Magyarország fejlesztési tervnek jelentős részét képezi az oktatás és sajátos módon a kultúra fejlesztése. Azt gondolom, fon tos lenne, hogy néhány percben ennek egy összefoglaló tálalását kapja a tisztelt Ház, és vitára ajánlom azokat a témaköröket és azokat a gondolatokat, amelyeket az Új Magyarország fejlesztési terv e két területen biztosít. Nem kétséges számomra, hogy nincs en - és őszintén remélem, nem is lesz - abban vita közöttünk, hogy az oktatásügy fejlesztése, átalakítása szükséges és érdemes fejlesztési irány, a kultúra kérdéséről pedig néhány félreértést, azt gondolom, éppen ebben a vitában érdemes eloszlatni. Nézzük tehát sorban! Az oktatás ügyében, a közoktatás és a felsőoktatás témaköreiben az elmúlt időkben is próbáltam hangsúlyozni, hogy én nem intézményrendszerekben és a magyar oktatásügy szétdarabolásában, sokkal inkább egy egységes egészben, a közoktatás, a köz épfokú oktatás, a felsőoktatás, a felnőttképzés egészében tudom látni és elképzelni Magyarország oktatásügyének jövőjét. Ebben az Új Magyarország fejlesztési terv mentalitása, az a fajta gondolkodásmód, amely tükröződik benne, egyértelmű, egyértelműen feje zi ki ugyanis azt az egységet, amely az infrastruktúra fejlesztése és emellett a tartalomfejlesztés, a hátrányos helyzetű kistérségek és a hátrányos helyzetben levő fiatalok, gyermekek tudásának bővítése és kellő megalapozottsága témakörébe fogalmazódik be . Így szeretném kiemelni az Új Magyarország fejlesztési terven belül “a XXI. század iskolája” zászlóshajóprogramot, azt a programot, amely az alapfokú és középfokú oktatási intézményekben az infrastruktúra megerősítését, magyarul, sok száz iskola felújítás át és körülbelül háromszáz átépítését tartalmazza 2007 és 2013 között. Ezzel egységben a “digitális kultúra, intelligens iskola” programban éppen a megfelelő infrastrukturális ellátottságon belül fektet hangsúlyt a program az informatikai ellátottságra, a szakmai infrastrukturális hátteret a digitális pedagógia módszereivel ötvözve kívánja megfelelően fejleszteni. Nagyon fontos feladat a szó eredeti értelmében vett analfabetizmus, újonnan jelentkező analfabetizmus megszüntetése, és meghatározóan fontos a di gitális analfabetizmus felszámolása, magyarul, hogy azok a gyermekek, akik felnőtt állampolgárként, versenytársként és kortársként portugál és dán, angol és olasz kortársaikkal együtt fognak versenyezni az Európai Unió keretein belül, azt a tehetséget, ami megvan bennük, digitális informatikai képzettséggel tudják növelni. Biztos vagyok benne, hogy egy olyan országban, amely lakóinak tehetsége egyébként világhírű, ugyanakkor az alkalmazkodóképesség is megfelelő, az informatikát kellő mélységben, éppen már a z általános iskolás kortól szükséges elősegíteni. Hasonlóképpen a regionális tudás és közösségi központok, az úgynevezett versenyképességi pólusok városaiban a felsőoktatási infrastruktúra fejlesztése kiemelt feladat. Kérem, engedjék meg, hogy néhány percb en a kultúra ügyével foglalkozzunk éppen ebben a keretben. Azért gondolom itt hangsúlyozni, mert sajátos, néha vitára alkalmat adó az a megközelítés, amely szerint az Európai Unióban a kultúra nemzeti hatáskörben marad, ezért a fejlesztési tervbe, az Új Ma gyarország fejlesztési tervbe is vajon hogyan kerülhet, kerüljön bele a kultúra. Helyeslem, és remélem, hogy ebben egyetértünk, hogy az Európai Unióban a kultúra - ahogy a jelenben, úgy a jövőben is - maradjon nemzeti hatáskörben. Helyes dolog, hogy minden nemzet a saját identitására
