Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 17 (22. szám) - „Új Magyarország fejlesztési terv” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor):
498 kiérlelt, nem egy egységes szerkesztésű koncepc iót takar, hanem sok egyéb forrásból összeollózott, kevés konkrétumot tartalmazó felsorolás. A megfogalmazott prioritások egymáshoz viszonyított tagolása is aránytalan. Jelen formájában a terv csak arra való, hogy eladja a reményt az embereknek, hogy az év i 1000 milliárd forint körüli sikeres uniós pályázati támogatás biztosítja, hogy mindenkinek lehessen bejelentett munkája, és a minőségi oktatáshoz való hozzáférést is biztosítsa mindenkinek. Rendkívül károsnak tartjuk, hogy túlzott várakozást kívánnak kel teni a magyar lakosságban, így volt ez az I. nemzeti fejlesztési tervvel is, aminek az eredményei nem igazán érzékelhetőek. Legyünk őszinték: a 8000 milliárd forintból hét év alatt nem lehet fizikailag és társadalmilag új Magyarországot építeni, de jelentő s javulást lehetne elérni néhány kiemelt területen, amelynek az eredményei össznemzeti szinten éreztetnék hatásukat az országban. Érthető a kormányzati szándék, hogy a cél lehetőséget teremt az időközbeni változtatásokra, de a prioritásonkénti kevesebb cél és a konkrét számadatokkal megerősített prioritások lehetőséget teremtenének a folyamatos ellenőrzésre, és hitelesebbé tennék ezt a programot. A Magyar Demokrata Fórum egyetért a fejlesztési terv alcímével: foglalkoztatás és növekedés; azonban kissé dissz onánsnak érezzük ezt, hiszen a benyújtott konvergenciaprogram számadatai alapján a kormányzati ciklus végére éppen ezen a két területen lesz visszalépés, hiszen a ciklus végére 0,7 százalékos foglalkoztatásbővüléssel és 7,3 százalékos munkanélküliséggel sz ámol. Ebből világosan kiderül számunkra, hogy a négyéves kormányprogram és a fejlesztési terv sincs teljesen összhangban. Nem tartjuk eléggé kidolgozottnak a környezet- és energetikaprioritást sem, ahol a kormány 10001400 milliárd forintot kíván elkölteni , de a tanulmány mindösszesen hét oldalon keresztül foglalkozik vele. Nem kapunk választ a fejezet végén arra sem, hogy a hazánk növekvő energiaigényéből jelentkező kiszolgáltatottsági kockázatot milyen konkrét erőforrásokra alapozva kívánja csökkenteni a kormányzat, mert egyetlen erőforrás mellett sem teszi le a voksát. Kínosan kerüli az egzakt számokat, ebben a fejezetben pedig az elkövetkezendő hét évben a legnagyobb kihívást éppen az energetika- és a környezetvédelmi politika adhatja. Részletesen foglal kozik a program Magyarország régiófejlesztési irányaival, és a hét régió közül hatot a konvergenciacélkitűzés, egyet pedig a regionális versenyképességi és foglalkoztatási célkitűzés alá helyez. A fejezet a kohézió növelése, a felzárkóztatás mellett teszi le a voksát, és kinyilvánítja, hogy az elmaradott régióknak fajlagosan több támogatást kellene kapniuk. A baj csak az, hogy a régiók fejlesztésére szánt pénznek közel 40 százalékát a középmagyarországi régió, PestBudapest, és a fennmaradó 60 százalékát a maradék hat régió kapja meg, ezzel is tovább konzerválja a különbségeket. Szerencsés lenne növelni az egyes programok közötti egymásra épülést, például a környezet és energetika fejezet egy része az elmaradott régiók felzárkózását szolgálhatná. Az anyag részletesen foglalkozik a magyar társadalom korösszetételének tragikus következményeivel, a demográfiai problémák és összefüggések boncolása után sem teszi a prioritások közé a népesedéspolitikát, még alcímként sem. Pedig a népesedéspolitikában el ért sikerünk vagy kudarcunk a gazdaság valamennyi területére igen komoly kihatással lehet. Összefoglalva elmondható, hogy célunk a felemelkedés, ugyanakkor hiányoznak a megfogalmazott kitörési pontok. Szükséges lenne tehát, a nemzeti fejlesztési terv I. pr ogramja két és fél éves tapasztalatait jobban be kellene dolgozni az anyagba, ezáltal átfogóbb képet kaphatnánk a megvalósíthatóságról, hisz ez a leglényegesebb, mert minden program annyit ér, amennyit meg tudunk belőle valósítani. Köszönöm megtisztelő fig yelmüket. (Taps az MDF padsoraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) :
