Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 6 (18. szám) - A kormány iránti bizalom kinyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
39 nosztalgiáim vannak olyan idők után, amikor legalább mutatós kéjnőket használtak erre a célra. (Nagy derültség és szó rványos taps.) Végzetnek és halálnak is szebb lenne. És nem azért, mert van a csomag. Sok vonatkozásban magam sem értek egyet a csomag belső tartalmával, de kényszerével igen. Felelőtlen mindenki, aki az ellenkezőjét állítja. Hogy a terhek hová kerülnek, h ogy a kiadások hol csökkennek, az vita tárgya. Sajnos, nem volt vita tárgya. De magával a kényszerítéssel magam teljesen tisztában vagyok. Szeretném ezért nyomatékkal aláhúzni, az egész választási kampányidőszakban a Magyar Demokrata Fórum vezetői és jómag am is, aki már vezető sem vagyok, számtalan televíziós és egyéb vitában hangsúlyoztuk, hogy abba kell hagyni az ígéreteket. Ezek a felelőtlen ígéretek alaptalanok. Ennek ellenére mindez nem történt meg. Egy dolgot nem lehet állítani: létező politikus nem t udta, hogy baj van. Minden valamirevaló politikus tudta, hogy nagyon nagy baj van. Azon lehetett vitatkozni, hogy 7 százalék lesz vagy 10, mint utólag kiderült. De ne ámítsuk magunkat azzal, hogy itt volt olyan naiv! Mert ha volt, akkor javasolom eltávolít ani a politikai körökből - akinek annyi sütnivalója nem volt, hogy ezt világosan lássa, az még további károkat is okozhat. (Derültség.) És ezért fogok nemmel szavazni, amellett, hogy méltányolom miniszterelnök úr kissé elkésett bocsánatkérését. Más hangula ta lett volna ennek, ha korábban és idejében hangzik el. Hölgyeim és Uraim! Az ország nehéz helyzetben van, erre apellálok. Itt a pártdühök szétfeszítenek mindent. Itt nem is számít, hogy most milyen ügy, egy nemzet, egy haza szolgálatában állunk. Nem szám ít elsődlegesnek. Ostorozás van, változatos fordulatokkal. Nem túl elmések, gyakorta van ismétlődés ezekben a jelző- és egyéb osztogatásokban. De egy dolgot tökéletesen tisztán kell látnunk: aki ma azt hiszi, hogy a kényszerlépések elkerülhetők, az valóban kárt tesz az országnak. Aki azonban azt hiszi, hogy a reform annyit jelent, hogy totálisan nekirohanok mindennek, az pedig téved, miniszterelnök úr; ezt én kihallottam abból, amit ön elmondott. Nem lehet totálisan, minden eresztékében megrázni azt a házat , amelyiknél nagyon lényeges változtatásra van szükség, de nem szabad felbolygatni a nagy egészet. Úgy hiszem, abban, hogy mely adótétel és mely kiadás kerüljön sorra, talán még az elkövetkezendő időkben sor kerülhet valami elmésebb és értelmesebb vitára. Gazdaságra helyezzük a terheket, magánszemélyekre helyezzük a terheket - nagyon lényeges és kényes alapkérdés. Hacsak nem züllünk odáig, hogy az elkövetkezendő választásoknál nagyon egyszerűvé válik a kortesidőszak, hiszen azt kell mondani, hogy én gázárat csökkentek, és akkor nyerek, de ha azt mondom, hogy gázárat emelek, akkor meg veszítek. Mert ide kezd egyszerűsödni a láttatási zavarok miatt és nem értelmes viták miatt megkeveredett magyar közvélemény. Hölgyeim és Uraim! Most olyan időket élünk, amikor muszáj a figyelmet felhívni közjogi hagyományainkra. Ha valaki elmélyed, és fájdalom, kevesen mélyednek el a múltban, az nagyon jól tudja, ahányszor közjogi rendszerünket kívülről megrendítették vagy mi magunk megrendítettük, annak mindig mélybe hullás és véráldozat lett a következménye. Ezzel tisztában kell lenni. Bizonyára nem veszik tőlem rossz néven, mert ezt minden él nélkül mondom. Ez a valóságban, legalábbis az elmúlt században baloldali hagyomány és szokás volt. Igen, az volt. 1918 ősze is az volt. Aztán, ami ’45 után történt, arról jobb nem beszélni; hozzá kell tennem, ami ’44ben történt, az a másik oldal tette volt, mielőtt közbeszólnának. (14.20) De a közjogi hagyományokhoz való merev ragaszkodás egy nemzetéltető erő volt. Aki tisztában van azzal , hogy az alkotmány sáncait átlépni nem lehet, az valami többet tud a magyar sorskérdésekből, és érdemesebb rá, hogy ilyen kérdésekről szóljon. Hölgyeim és Uraim! Most éppen ott vagyunk, hála liberális jogértelmezésű tévelygéseinknek, hogy a bírák félnek í téletet hozni. Még egyszer mondom, a magyar bírák egy része fél ítéletet hozni. Micsoda világba sikerült keverednünk! Hol van a hatóság és a hatalom ereje, amelyik megszünteti az ilyen természetű weimarizálódás tipikus tünetére utaló jelenségeket? Hol van az erély és a
