Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. december 5 (41. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA külügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Áder János): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
3134 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Három nappal az 1956os forra dalom és szabadságharc egyik legvéresebb vidéki sortüze előtt szeretném felidézni az akkori eseményeket, és röviden szólni egy pénteki megemlékezésről. Aki járt már önök közül Salgótarjánban, tudhatja, hogy a Vásártér sajátos zártsága miatt milyen könnyen válhatott tragikus csapdává '56. december 8án az ott tüntetők számára. A hivatalosan ma már December 8. tér nevet viselő Vásártér a főút mellett fekszik, és 45 emeletes épületek zárják körbe, mindösszesen két kicsike utca jelent, jelenhetett volna menekü lési útvonalat akkor, amikor ez a tér december 8án gyakorlatilag hermetikusan volt lezárva. Az előzmények ismertek. November 4e után Salgótarjánban egy sajátos kettős hatalomgyakorlás alakult ki, a forradalmárok időnként elfoglalták a megyetanács épületé t, amit aztán a karhatalom időnként visszafoglalt. Egészen december 8ig tartott ez a macskaegér játék. December 8án reggel 9kor érkeztek a tüntetők a Vásártérre, két letartóztatott társuk kiszabadítását követelték, előbb kisterenyei, majd salgótarjáni acélgyári munkások, összesen mintegy ezren. Délelőtt 11kor már 34 ezer ember tüntetett a téren, a politikai foglyok szabadon engedését, a szovjet csapatok kivonását követelték, és hangoztatták, hogy nem ismerik el a Kádárkormányt. A tömeg elfoglalta a r endőrség és a megyei tanács előtti járdákat és úttestet, a tankok, illetve a géppisztolyos katonák pedig lezárták a főutat, ezzel gyakorlatilag lehetetlenné téve a menekülést. A sortűz kirobbanásának körülményei vitatottak. Ha volt tűzparancs - márpedig a központi hatalomban megvolt a politikai akarat a kíméletlen, embertelen megtorlásra, amit többek között az is mutat, hogy nem Salgótarján volt az egyetlen vidéki város, ahol sortűzzel gyilkolták a tüntető embereket , születhetett helyben, de jöhetett Buda pestről is. A tüntetők körbezárása mindenesetre módszeresen történt, és az áldozatok, illetve sebesültek között sem katona, sem karhatalmista nem volt. A helyszínen 27en, a bányakórházban 19en haltak meg. A 33 férfi és 11 nő mellett két fiúgyermek veszte tte élet. A 46 halott mellett mintegy 80an sebesültek meg. Ezek a levéltári adatok. De '89ben az első városi megemlékezésen 131 halott nevét olvasták fel, és a városban a mai napig ez a szám kering. Pár évvel ezelőtt egy hasonló napirend előtti felszólal ásban már elmondtam: kötelességünk emlékezni és emlékeztetni minden évben 1956 és benne december 8a Salgótarján valamennyi mártírjára, és kötelességünk megpróbálni méltónak lenni az ő áldozatukhoz. Ez pedig akkor és csak akkor sikerülhet, ha politizálásun któl, párthovatartozástól függetlenül mindenkor mindent megteszünk az emberi szabadságért, a demokráciáért, és soha nem vállalunk egyetlenegy perc, egyetlenegy mondat erejéig sem semmilyen közösséget olyan ideológiákkal, amelyek saját kizárólagosságukat hi rdetik és akarják megvalósítani, mert ezekből csak gyilkos diktatúrák születnek, azoknak rémtetteit pedig nem lehetséges és nem is szabad elfelejtenünk. 2006. december 8án, néhány nap múlva, az 50 éves évfordulón, a város korábbi szocialista polgármestere tavalyi meghívásának eleget téve Sólyom László köztársasági elnök úr mond megemlékező beszédet. Egy vidéki kisváros életében mindig nagy esemény a köztársaság elnökének megjelenése, különösen igaz ez most, hiszen az 1956. december 8ai sortűz 50. évfordul óján a városi gyásznapon való megjelenésével és beszédével a köztársasági elnök minden bizonnyal azt is jelzi, hogy nemcsak a város, hanem a nemzet közös emlékezetében is végre helyére kerül 1956. december 8a salgótarjáni eseményeinek sora, az ott meghalt vagy megsebesült emberek emléke. Helyben - mint erről bizonyára képviselőtársaim értesültek - politikai viták robbantak ki abban a tekintetben, hogy vajon helyese megosztó személyiségeket felkérni a köztársasági elnök mellé emlékező beszédet mondani egy ilyen megemlékezésen. Szerintem sem helyes. Viták folynak arról, hogy helyese, ha egy önkormányzati ünnepség egy templomban kezdődik. Szerintem sem helyes. Ezeket a vitákat magam fontos vitáknak tartom, ugyanakkor azt gondolom, hogy a megemlékezés méltósá gteljessége és kegyeletteljessége érdekében ezekben a napokban félre kell tenni ezeket a kérdéseket, és ezeket a fontos vitákat a méltóságteljes és kegyeletteljes megemlékezés után kell majd lefolytatnunk, most pedig az a feladatunk, hogy közösen, mondom m ég egyszer, méltóságteljesen és
