Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. december 4 (40. szám) - Karsai Péter (MDF) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - “Ajándék lónak ne nézd a fogát?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KARSAI PÉTER (MDF):
3003 DR. BOTKA LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A válaszában mindenképpen biztató, hogy 2007 végére teszi az építkezésnek a megkezdését. Értelemszerűen minden ilyen jelentősebb kormányzati döntésnél készülhetnek és készülnek is előkészítő anyagok, láttunk sajnos olyat az elmúlt hónapokban, amely ennél későbbi indításról szólt, úgyhogy nagyon szépen köszönöm válaszának ezen ré szét. És szeretném kérni és felajánlani is a mellettem ülő makói polgármester, Buzás Péter nevében is, hogy miután az útépítéssel kapcsolatban van még néhány olyan nyitott kérdés, amelyben vagy többféle szakmai álláspont van, vagy pedig nem egyértelmű az á lláspont, szeretném kérni, hogy ebben a munkában a kormányzat számítson arra a tapasztalatra és helyi tudásra, amit a helyi önkormányzatok fel tudnak mutatni. És bízom benne, hogy az építkezés valóban a jövő év végén megkezdődhet. Válaszát elfogadom. Köszö nöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő úr tehát elfogadta az államtitkár úr válaszát, így további interpelláció következik. Karsai Péter (MD F) - a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez - “Ajándék lónak ne nézd a fogát?” címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Karsai Péter, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, interpellációt nyújtott be a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez: “Ajándék lónak ne nézd a fogát?” címmel. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Veres János pénzügyminiszter úr válaszol. Öné a szó. KARSAI PÉTER (MDF) : Köszönö m a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A rendszerváltást követően, a ’90es évek elején a Magyar Honvédséget is szükségszerűen elérte a leépítési hullám, következésképpen soksok laktanyára lakat került. Így történt ez város omban, Jánoshalmán is 1990ben. Immár 16 éve reménykedtünk abban, hogy egyszer az ingatlant a magyar állam térítésmentesen az önkormányzatnak juttatja. Ez a vagyonátadás azután 2006. július 27én meg is történt. Csakhogy az idő vasfoga és a nem megfelelő i dőközbeni hasznosítás, a bérbeadás, valamint a még mozdítható és használhatok anyagok elbitorlása olyan siralmas állapotba hozta a volt légvédelmi tüzérlaktanyát, hogy az már inkább hasonlít egy szemétlerakó helyre, mint hajdanvolt laktanyára. De a legsúly osabb tehertételt a vagyonátadó szerződés 7. pontja rója a tulajdonosra, tudniillik: “Az önkormányzat saját költségvetése terhére vállalja az ingatlanok környezeti állapotának felmérését, szükség esetén kármentesítését, valamint hogy az ingatlanok vonatkoz ásában a magyar állammal szemben semmilyen követelést nem támaszt.” Így azután most főhet az önkormányzat feje, hogy a földbe ásott üzemanyagtartályok hatástalanítására honnét szerzi meg a milliókat, vajon talále olyan befektetőt, aki ezzel együtt is vevő je, hasznosítója lehet az ingatlannak. Népiesen szólva: az állam kihúzta a saját talpából a tüskét, és beletette azt a gyanútlan önkormányzatéba. Persze mondhatjuk, hogy a pénztártól való távozás után reklamációnak nincs helye, de azt gondolom, könnyen bel átható, hogy egy sokmilliós nagyságrendű kármentesítést az önkormányzat nem tud önerőből kifizetni, így azután tovább őriztetheti - megint csak sok százezer forintért - időzített környezeti bombáját. Mindezek alapján kérdezem a miniszter úrtól, hogy nem ke llenee az államnak is felelősséget vállalnia a korábbi szennyezésért, azaz segítséget kellene nyújtani az önkormányzatoknak a milliós
