Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2942 indoklásnál az első mondatok ragadtak meg, amikor “az egész ségügyi ellátórendszer átalakítása és fejlesztése az egészségügyi reform meghatározó eleme” kifejezést olvastam. “A reform és a fejlesztési program célja az emberek élettartamának növelése, egészségi állapotának javítása, valamint a területi és tá rsadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek csökkentése, egy korszerű, hatékony és igazságos ellátórendszer megteremtése.” Ez az igazságosság érdekes módon perszeverál. Visszatér utána a következő mondatokban is a méltányosság, az igazságosság, az igazságo sabb, a hatékonyabb - nem is folytatom ezeket a szavakat, ezeket a fogalmakat. Még kitérnék arra, hogy a tervezett hatások között a 4. pontban ilyeneket is megfogalmaz: “A tervezett új szabályozás hatására már az első lépésben kiegyensúlyozottabbá válik a kórházi kapacitások eloszlása. Működőképesebb, fenntarthatóbb, a szükségletekhez jobban igazodó szerkezet jön létre, és a törvény lehetőséget ad a későbbiekben a további kiegyenlítésre, a fejlesztéseknek a folyamatosan változó szükségletekhez és környezeth ez való igazítására.” Meg kell mondjam, ennél a néhány mondatnál megálltam, megrendültem. Egyszerűen nem értem, hogy ha ilyen volumenű, úgynevezett konstruált rendszert hozunk létre, szerkezetátalakítást teszünk, hová lettek a betegek, vagy hová lesznek a betegek. Hová lesz a beteg ember? Hová lesz az idős beteg ember? Az egész tervezetből, az egész elképzelésből a kapacitás, az ágyátalakítás, a krónikus és aktív, a területiség... - és a legkülönbözőbb vizit- és egyéb díjakat illetően egyszerűen hova lett a z idős beteg? A geriátriai alapvető hálózatépítésnek egy fejlesztési programban a nyomát nem lelem. De nem lelem azt sem, hogy mi lesz a krónikus ágyakkal, mi lesz az úgynevezett katasztrófaágyakkal? Kik, honnan, mit fognak finanszírozni katasztrófaágyak c ímszó alatt? Hogy lesz ez az egész megoldva? De mondom, a geriátriának alapvetően mint szakmának, alapvetően mint humánus kötelezettségnek ebben az országban, ahol a népességünk 60 éven felüli rétege elérte a 2021 százalékot, régiónként ordító különbségek kel... - olyanokkal, hogy 3538 százalék, és olyanokkal, hogy 2526 százalék és a többi százalékkal, és a regionalitásnak, a helyi erőknek az idősek ellátása önmagában probléma. De vizionálom azt is, hogy egy idős beteg bekerül akut problémával a kórházba, most bármelyikbe. Ott az ellátás során, vagy valamilyen oknál fogva, ami az egészségügyi ellátásból, vagy más oknál fogva adódik, az idős beteg a többféle betegségéből, többféle sérülékenységéből fakadóan zavarttá válik, nyugtalanná válik. Mi lesz vele? H ova kerül? Áttesszük a pszichiátriára, mondják. Az áttett beteg a pszichiátrián krónikussá válik. De, mondjuk, annyira feljavul, hogy vissza lehet tenni, mert közben még kiderült, hogy szövődményként ki kell venni az epeköveit, meg kell operálni valamiért s a többi. Mi lesz ebben az egész, rendszer nélküli ellátási folyamatban a megoldás? A kockázatok bővített újratermelése következik; a ráfordított összegek bővített fokozása. Óriási kockázatok halmozódnak fel. De mi lesz a pszichiátriai beteggel? Mi lesz a zzal a pszichiátriai beteggel, aki relatíve valamilyen szintű rendeződés után hazakerül, és el kell járnia az ideggondozóba? Fel kell írni neki azt a gyógyszert, amit nem írhat fel a háziorvos. Nem írhat fel a szakorvos sem, csak a pszichiáter szakorvos. H ogy fogja ezekben az óriási különbségekben elérni? Semmiféle utalás nincs, a funkcionális, dinamikus feltöltése nem jelenik meg a szerkesztett, konstruált, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése című valamiben. Van még egy ilyen mondat is, amit kiragad tam magamnak, mégpedig a következő, ez még a Zöld könyvben szerepel, de gondolom, hogy a Zöld könyv, a fejlesztési program és az Új Magyarország program nyilvánvalóan benne van ebben a tervezetben, ebben a konstruktumban: “Az emberhez méltó elmúlás körülmé nyeit biztosító országos hospice ellátórendszert alakítunk ki.” Hol van ennek a nyoma? Hol van ebben a fejlesztési tervben ennek a nyoma? És visszakanyarodnék arra, hogy a realitástól oly messze eső konstruktumról van szó, amely miatt az aggodalmamat megin t csak kifejezem. Az idős betegek morbiditási és mortalitási viszonyairól a demográfiai viszonyokon belül, amit már említettem, csak néhányat sorolok föl:
