Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz,
2938 DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Úgy kezdtem a felszólalásom, hogy szerencsés ember vagyok, mert azt mondh atom, amit gondolok. Én továbbra is azt mondom magamról, hogy szerencsés vagyok, de azt hiszem, ezt ma a patkó nem minden helyén ülő kolléga mondhatja el magáról. A cím úgy szól, hogy az egészségügy fejlesztéséről szóló törvény. Szeretném megkérdezni, igaze, hogy a fejlesztés az európai uniós pénzekből történő fejlesztést jelenti. Az lesz a fejlesztés háttere, a forrása? Ha január 1jén életbe lép a rendszer, akkor a társadalmi balhét a törvényalkotóknak el kell vinni - én ezzel egyetértek , de a beteg ve lünk, orvosokkal találkozik! A probléma igazából úgy fog jelentkezni, hogy a beteg hova menjen, és ez a probléma nálunk fog jelentkezni. Nem a minisztériumba mennek a betegek, hanem velünk fognak veszekedni. Itt megcsináljuk a szabályokat, és ott helyben n em lehet ezeket végrehajtani. A rendszer helyett megint az orvost állítjuk szembe a beteggel. Köszönöm. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.) (Török Zsolt elfoglalja jegyzői helyét.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Visszatérünk az előre bejelentett felszólalókho z. Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz. DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, BácsKiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Engedje meg, hogy első gondolatként három állítá st tegyek, utána megpróbálom az állításaimat alátámasztani, majd a legvégén elmondom azt, én hogyan látom, hogy az a törvényfolyam, amely az egészségügyet sújtja, igazából milyen célmodell megvalósításának az irányába megy. Az első állításom rögtön a címme l kezdődik. Ez a törvényjavaslat nem az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szól, hanem az egészségügyi ellátórendszer leépítéséről. Ez teljesen egyértelmű. A magyar nyelv rendkívül gazdag, és nagyon pontosan tud kifejezni. Javaslom, hogy a címben e zt a módosítást majd hajtsuk végre. A második állításom az, hogy ez az átalakítás, amiről önök beszélnek, ez a leépítés álláspontom szerint szakmailag nincs kellően megalapozva. Mire építem ezt a véleményem? Öt állítást szoktak megfogalmazni: 1. a magyar e gészségügy nagyon drága, túl sokat költünk rá és pazarló; 2. túl sok a kórház Magyarországon; 3. ezek a kórházak túl kicsik, ezért nem gazdaságosak; 4. végre be kell látniuk a magyar embereknek, hogy nekik is hozzá kell járulniuk az egészségügy fenntartásá hoz, és az öngondoskodás címszó alatt érezniük kell, hogy a magyar egészségügy nem ingyenes, tehát nekik a saját pénztárcájukból is finanszírozni kell az egészségügyet; 5. a hálapénz egy megszüntetendő dolog, és ezzel az átalakítási rendszerrel ezt meg fog ják szüntetni. Ezt az öt állítást mondták. Elmondom államtitkár asszonynak, hogy azok az adatok, amelyeket említeni fogok, az OECDtől, illetve az ESKItől származnak, tehát mindegyik bárki által visszakereshető. Hasonlítsunk ös sze három államot, amit szoktak, Angliát, Németországot és az Egyesült Államokat, és nézzük meg, hogy ehhez képest Magyarországon mi a helyzet. Nézzük meg, hogy a GDP hány százalékát költik az adott országok egészségügyre. Anglia 8,3 százalékot, Németorszá g 10,9 százalékot, az Egyesült Államok 15,3 százalékot, Magyarország 8,3 százalékot. Elméletileg ugyanannyit költünk egészségügyre a nemzeti jövedelmünkből, mint az angolok. Nézzük meg, hogy a tisztított adattal, PPPadattal mennyi ez! Az angolok 2500 doll árt tudnak elkölteni ezer főre, a németek 3000 dollárt, az Egyesült Államokban 6100 dollárt, Magyarországon pedig 1300 dollárt. Ez alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy mi erre a rendszerre nem költünk túl
