Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter):
2897 Végiggondolták önök, hogy miért van ez? Bizony azért van ez, mert az, ami mos t történik, az a regionális egészségügyi tanácsokban a sokszorosává válik. És tudják, hogy az intézményvezetők elsősorban nem arra fognak törekedni, hogy az ellátási forma megfelelő legyen, hanem hogy az intézmény finanszírozható legyen! Tehát azt kell mon danom ebben a vonatkozásban, hogy a törvény koncepciója alapvetően hibás. Ebben a rendszerben, ebben a szisztémában kibocsátani egy törvényt, ez több mint végiggondolatlan! És elmondok még ezzel kapcsolatosan egy tényt. Hogy önök megszüntetnek ennyi aktív ágyat, létrehoznak ennyi krónikus ágyat, hölgyeim és uraim, ez nem más, mint egyszerű pénzkivonás. Úgy hoznak létre krónikus ágyakat, amely krónikus ágyakra az ott dolgozók semmilyen képzést nem kaptak. Önök azt gondolják, hogy átminősítünk egy ágyat króni kus ággyá, odarendeljük az orvost, és az utána el tudja látni a krónikus beteget? Hogy tudná? Hát nem kapott képzést rá! Azok az orvosok és nővérek, akármilyen orvosi esküjük van, akik nem tudják, hogy mi zajlik a betegben, nem tudják megfelelően ellátni ő ket! Hölgyeim és uraim, azt a beteget, akiről tudtam, hogy meg fog halni, mindig, minden egyes viziten megvizsgáltam, függetlenül attól, hogy tudtam, hogy semmi újat nem találok rajta. Tudják, miért? Mert ha én elhagytam volna, az összes dolgozó elhagyta v olna mögöttem az osztályon. És itt is ez történik, ha nem tudjuk, hogy mi zajlik a betegben. A betegek nagy többsége a krónikus osztályokon 65 éven felüli. Ezek 65 éven felüli emberek, megbomló szociális kapcsolatokkal, ami azt jelenti, hogy igazából kezdi őket elhagyni mindenki. Egészen más patofiziológiai folyamatok zajlanak bennük az agyuktól a testükig, az ott lévő orvos meg nővér pedig nem tudja, hogy mi történik velük. Tudják, minek tekintik őket? Tárgyaknak. Tárgyaknak, nem személyiségeknek, mert az orvosokat és a nővéreket az ilyen feladatra képezni kell. Ha nem képezzük őket, nem tudják ellátni a feladatukat. Most létrehoznak 8 ezer új ágyat - de ki fogja ezt a 8 ezer új ágyat ellátni? Átcsoportosítják az orvoslást, átcsoportosítják az orvosokat. Ne hogy azt gondolják, hogy újat csinálnak! Én az 1960as évekre is emlékszem. Akkor, ha jelentkezett valaki, azt mondta, hogy én belgyógyász szeretnék lenni, annak megmondták: nem, fiam, te fülorrgégész leszel, mondjuk, Kisvárdán. Tudják, mivel feleltek er re az orvosok? A talpukkal. Elmentek. Elmentek Magyarországról, elmentek máshová, azért, mert ott, abban a helyzetben úgy gondolták, hogy nem tudják teljesíteni azt a kötelességüket, amit az orvosi esküben letettek. Amikor arról beszélünk, hogy az egészség ügyet átalakítjuk, arra gondolok, hogy Gabriel Márqueznek van egy könyve, az a címe, hogy Azért élek, hogy elmeséljem az életemet. A tárgyaknak, a folyamatoknak és az embereknek is van története. Most egy pici pontot tárgyalunk ebből a történetből. Egy pici pontot, amelyik azonban kibillenti a sarkából a ma még működő egészségügyet. Önök, mikor egy parkban utakat csinálnak, akkor vonalzóval meghúzzák az utakat, ilyen derékszögben (Mutatja.) . Aztán kiderül, hogy az emberek nem a v onalzóval meghúzott úton, hanem a füvön keresztül mennek, és ott csinálnak új ösvényeket. Kérdezem én: miért van erre szükség? Mik azok a meggondolások, aminek alapján ezt a tőlünk és az orvoslástól idegen szervezetet létre kell hozni? Tudják, mi ez, hölgy eim és uraim? Nyugateurópai és amerikai mintáknak a majmolása. De semmi nem jön ki belőle, mert azok a minták korántsem biztos, hogy emberközpontúak! Korántsem biztos, hogy megfelelnek a magyar társadalom igényeinek - és nekünk a szükséges és lehetséges t akarékosság mellett a magyar társadalom, a betegek igényeinek kell megfelelnünk! Úgyhogy a betegek társadalma számára önök a törvény megszavazásakor új parancsot adnak ki: élj túl, ahogy tudsz! É s vajon biztos, hogy mindenki meg tud felelni ennek a parancsnak? Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) (17.20) ELNÖK (Harrach Péter) :
