Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2890 az irtózatos humántőkevagyonnak mindössze körülbelül a fele működik a magyar gazdaságban, és ennek a fele működő humántőkevagyonnak is nagyon rossz a kondíciója, rosszak az egészségügyi mutatói, ro sszak a szellemi mutatói. Mitől fog prosperálni ez a gazdaság, ha nem az egészséges embertől, akinek az egészsége megőrzésén, fejlesztésén kellene munkálkodnunk? Ez a törvénytervezet nem ebbe az irányba hat. A felvázolt rendszer rendkívül bürokratikus, túl szabályozott, rugalmatlan és tűzoltó jellegű, reagáló lesz, leginkább a régi tervgazdálkodási rendszerre és azon belül is a bázisszemléletre emlékeztet. Ilyen megoldásokat hallunk, hogy ha majd megnő a szükséglet, akkor lesz többletkapacitás, vagyis a hely zetre reagálva utólag lesz többletkapacitás, de hogy ez hány embernek az életébe és egészségromlásába kerül majd, ezt most nem tudjuk. Az ágykihasználást az előző évi, illetve az országos átlaghoz hasonlítva akarják a következő évre megtervezni, illetve az ágyszámokat meghatározni. Ez mechanikus, primitív, bázisszemléletű tervezési módszer, amely átlagra szabályoz, és nem sok köze van a valós élethez, az egyes konkrét kórházak igényeihez, illetve a lakosság várható jövőbeli szükségleteihez. Ez az egész káos zhoz vezet, nem szabad ezt a törvénytervezetet így elfogadni. Semmiféle következtetés nincs, ami az élettartam növekedésére - hallottuk itt a minisztertől , az egészségi állapot javulására vagy éppen az egyenlőtlenségek csökkentésére engedne bennünket jog gal következtetni. Végül annyit, hogy ha ez a törvény ebben a formában megszületik, akkor irreverzibilis károkat okozhat, amit rendkívül nehéz lesz, sőt talán lehetetlen jóvátenni. Ez a leépítés, strukturális csonkítás, visszavágás, forráselvonás, az egész ségbiztosító feldarabolása sehova nem vezet. Mindig úgy láttam, hogy az egészségügy, az egészségbiztosítás, a társadalombiztosítás az embereknek egy természetes monopóliuma, hiszen közfeladat, közfinanszírozott, közszolgálati formában valósul meg. Aki ezt a természetes monopóliumot rongálja, a rendszert kiméri, eladja, privatizálja - mert azért az egészségbiztosítás sorsa még nem dőlt el, és élünk a gyanúperrel, hogy a nagy játék arra megy ki, hogy több biztosítót csinálni, részvénytársasági formában ezt me goldani, és utána kimérni majd a magánbiztosítók között , aki ezt csinálja, az a nemzeti közösséget számolja fel. Ez közösségellenes, és általunk semmiképpen nem elfogadható irányultságot jelent. Azt is hozzá kell még tennem, meggyőződésem, hogy sokan, ak ik az egészségügyben régóta dolgozunk, én magam is harmincöt éve, törtük a fejünket itt ezen a törvénytervezeten, elmélkedtünk, gondolkodtunk - jó szándékkal tettük , hogy mit lehetne még ebből kihozni, hogyan lehetne ezt módosító javaslatokkal javítani, valahogy ezt az egész dolgot rendbe tenni. Oda konkludáltunk a viták során, hogy ez az egész így kivitelezhetetlen, ezt így nem lehet végigcsinálni, súlyos károk származnak belőle, és mint ahogy mondtam, irreverzibilis torzulások lesznek, amelyeket talán c sak életöltőn keresztül lehet majd valamennyire is korrigálni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Béki Gabriellának, a Szabad Demokraták Szövetsége vezé rszónokának. Parancsoljon, képviselő asszony! BÉKI GABRIELLA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! A Fidesz vezérszónokától megint egy összeomlásvíziót hallhattunk hihetetlen ül túlzó megállapításokkal, irreverzibilis folyamatokról és károkról beszélt a képviselő úr, és ismét anélkül, hogy akár csak egy fél mondatban utalt volna arra, hogy ha nem ezt, akkor mit is kellene csinálni a Fidesz szerint. (16.40) Megmondom őszintén, h ogy ezt a mai alkalmat, ezt a törvényjavaslatot nagyon nagy jelentőségűnek tartom, éppen ezért talán érdemes arra, hogy a politikai előítéleteket, a kormánypárti és ellenzéki oldalon meglévő indulatokat félretéve komolyan vitatkozzunk a kérdésről, szakmai érvek mentén, és nem indulatból, mert azt gondolom, hogy nemcsak az egészségügynek, hanem az
