Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László):
2878 egészséges élelmiszer, az egészséges életmód, a megelőzés, a testnevelés és a többi, és ennek a teljes rendszernek a reformjával lehe tne csak a kórházak, a fekvőbetegellátó infrastruktúra reformjához hozzákezdeni. Ezek nélkül a reform csonka marad. Az igazságosság pedig mint elv, természetesen jó célkitűzés, de ehhez más úton is el lehet jutni, például az elmaradott régiókat fejlesztjü k, és nem a jobban fejlett régiókat nyessük vissza. Azt látjuk tehát, hogy elsősorban fiskális szempontoknak rendelik alá a törvényt, illetve a reformot. Csak kérdezem, tisztelettel: hova fog ez vezetni? Tízévente újabb és újabb csomagokat kell az egészség ügynek elviselnie, és sehol senki nem definiálta, hogy mikor, meddig lehet az egészségügy szerkezetét visszavágni. Visszavágták tíz évvel ezelőtt is, kórházbezárásokról beszéltünk, és most, tíz évvel a Bokroscsomag után újabb csomag keretében, immár refor mcsomagnak csúfoljuk ezt, újabb kórházbezárásokkal találkozik a Ház. A végrehajtásról is essék itt pár szó! Maga a Kórházszövetség is az írásos véleményében elismeri és deklarálja azt, hogy azok az indikátorok, amelyeket az előterjesztő a törvénytervezethe z indoklásként hozzáfűz, nem megfelelőek. Mi úgy ítéljük meg, mondja a Kórházszövetség, hogy az indikátorok rendkívül sérülékenyek, az üres ágyak, a lakosságszámra számított ágyak, a járóbetegellátásban elláthatók nem stabil és nem kellően megfontolt indi kátorok. Furcsállottuk, hogy egy sor, már meglévő döntést nem hoz nyilvánosságra az előterjesztő. Nemcsak azoknak a képviselőknek nem hajlandó megválaszolni, akik nyilván a saját területükön attól félnek, hogy bezárnak intézményeket, ágyakat szüntetnek meg , részlegeket zárnak be, hanem a szakma elől is eltitkolják ezeket a már nyilvánvalóan meglévő döntéseket. Maga a Kórházszövetség is, megint őket idézem, azt kéri számon, hogy ezeket a döntéseket elő kellett volna terjeszteni, jelöltessék meg azon intézmén yi kör is, amelyek a jövőben nem kapnak kiemelt vagy aktív ellátásra jogosultságot. A pozitív vagy a negatív diszkrimináció ugyanolyan felelősséget és politikai döntéshozatali állásfoglalást képvisel. De adós maradt az előterjesztés, illetve a törvényterve zet azzal is, hogy tulajdonképpen mit is kell értenünk kiemelt vagy területi kórházon. Maga a törvény ezt nem definiálja. Végezetül: a végrehajtáshoz nem adottak a feltételek. Nem adottak, először is, mint ahogy bevezetőmben mondtam, humán erőforrás oldalá ról is. Szintén a Kórházszövetségtől idézek most: “a sürgősségi traumatológus, rehabilitációs szakorvosok 50 százaléka hiányzik”, azon intézmények véleménye részéről, akik ma 21en vannak a súlyponti kórházak közül. Azt gondolom, hogy felelőtlenül vág bele tehát a minisztérium, az előterjesztő ebbe a reformba. A kiemelt kórházakat szükséges fejleszteni, azonban adós marad az előterjesztő azzal, hogy mi ezeknek a fejlesztéseknek a forrása. És végül két apró részlet: miközben igazságosságról beszélnek, a közé pdunántúli régióban 100 ezer lakosra 250 ágy jut, míg más régiókban ugyanez a szám a 400430 ágyat is eléri. Végezetül a SOTE példáját is hadd hozzam ide (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , amely intézmény ágyainak több mint 30 s zázalékát kívánja az előterjesztő elvenni, és így az egyetem nem fog tudni eleget tenni az oktatási, kutatási feladatainak sem. A törvényt képviselőtársaink az egészségügy művi meddővé tételének tekintik. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. ) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság ülésén is megfogalmazódtak kisebbségi vélemények. Először a bizottsági előadónak adnám meg a szót, ha egyébként van, aki vállalkozik arra, hogy ezt megt egye, mert úgy látom, hogy Gusztos Péter képviselő úr nincs jelenleg a teremben. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs jelentkező, akkor viszont azt tennénk meg, remélve, hogy nemsokára megérkezik, hogy a költségvetési bizottság ülésén elhangzott álláspontot és a kisebbségi véleményt ismertetnénk, majd aztán visszatérnénk az emberi jogi bizottságra, hogy a többségi és a kisebbségi vélemény is el tudjon hangozni.
