Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló törvényjavaslat általános vitája - HOCK ZOLTÁN (MDF):
2864 meglehetősen bizonytalan tényszámokon alapult. Ezért mondom azt, hogy ez egy jó ir ányba tett jó lépés, tekintettel arra, hogy egy kérdést nem szoktunk kirakni az asztalra, és nem szoktunk őszintén beszélni arról, hogy Budapest a maga specialitásával a feladatokat a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok között a következőkép pen osztja meg: a fejlesztések centruma elsősorban a Fővárosi Önkormányzat, hiszen lássuk be, hogy a főváros költségvetésének a belső szerkezetében durván 60:40 százalékos megoszlásban jelentkeznek a működési, illetve a fejlesztési kiadások, ugyanez a kerü leti önkormányzatoknál jó esetben durván 85:15, rossz esetben 94:6 százalékban a működés és a fejlesztés között oszlik meg. Azaz már a feladatok meghatározása kapcsán jól tapintható és jól manifesztálódik, hogy milyen feladatokat lát el elsősorban a Főváro si Önkormányzat, és milyen feladatokat lát el elsősorban a kerületek összessége. Nyilvánvalóan az önkormányzati alapfeladatok a kerületeknél vannak, a nagy átfogó, az egész várost érintő fejlesztési szükségletek pedig a fővárosnál jelentkeznek. Ennek megfe lelően nehezen volt értelmezhető a fejlesztési szükséglet megjelenítése a forrásmegosztási rendszerben, hiszen ez kerületek és kerületek között is nagyon eltérő volt, nem voltak igazából adekvát módon, jól levezethető módon a kerületek vonatkozásában fejle sztési szükségletek, hanem inkább a helyi igényeknek egyfajta manifesztálódását próbálta meg kielégíteni a kerületi önkormányzat. Ennek megfelelően mindenképpen támogatható és jó irányban tett lépésnek tekintjük, hogy az a forrásmegosztási javaslat, amely éppen az asztalon hever, a működést veszi alapul, hiszen a kerületek kitüntetett érdeke a működésben érhető tetten, ilyen tekintetben előrelépés, és ennek megfelelően azt gondoljuk, hogy támogatható. Mindenképpen korrigálásra szorul a költségvetési koncepc iónak mint adott esetben az elosztás egyik színterének a megjelenítése emlékeim szerint a 4. § (2) bekezdésében. Tudjuk jól, hogy az Áht. szerint a költségvetési koncepció egy olyan jogintézmény, amelyet ugyan a polgármesternek vagy a főpolgármesternek be kell terjesztenie a testülethez, de azt nem kell elfogadni, ilyen formában adott esetben nem is születhet sem jogszabály, sem közgyűlési határozat, tekintettel arra, hogy ha nem fogadja el, akkor sem történik semmi. Másrészt a koncepcióban egyfajta jövőkép nek az összegződése történik, semmiképpen nem olyan objektív és adekvát számoknak a halmaza, amelyre egy forrásmegosztást lehet építeni. Ezért mindenképpen a költségvetési törvény számait vennénk alapul, hiszen az rendelkezik a különböző normatívák meghatá rozásáról, az aktuális szja visszaosztásáról, amely bizonyos osztottan megillető javak halmazát rendezi, és amelyből levezethető módon lehet dönteni arról, hogy az egyes kerületeket és a fővárost milyen támogatások illetik meg. A magunk részéről ezt minden képpen célszerűnek tartjuk korrigálni, illetve ezt a rendszert kivenni. Van a törvénynek egy belső ellentmondása - de nem csak ennek a törvénynek : a korábbi években is gyakorlatilag kibonthatóan két fontos jogszabály ellentmondását nem sikerült ezzel a t örvénnyel sem feloldani. Az egyik maga a forrásmegosztási törvény, amelyik úgy rendelkezik, hogy február 28ig kell a főpolgármesternek a fővárosi közgyűléshez a kerületek véleményének kikérését követően benyújtani a forrásmegosztásról szóló rendelettervez etet. Az államháztartásról szóló törvény 71. § (1) bekezdése viszont taxatív módon meghatározza, hogy az adott polgármesternek minden év február 15ig kell benyújtania a költségvetési rendelet tervezetét, amely durván 13 nappal megelőzi a forrásmegosztási rendeletre vonatkozó javaslat benyújtását. Ebben van egy belső ellentmondás, hiszen ha visszaemlékeznek rá, én azzal kezdtem, hogy a forrásmegosztásból származó kerületi jövedelemnek mintegy egyharmada származik a bevételek kerete között, és azt gondolom, hogy egy 3540 százalékos bevételi halmaz oly mértékben és nagyságrendben mutat relevanciát a költségvetés tekintetében, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a forrásmegosztási rendeletből származó jövedelmet. A jogalkotónak, tehát a parlamentnek ezt mind enképpen korrigálnia kell, vagy az Áht.t kell hozzáigazítani a forrásmegosztási törvényben a budapesti önkormányzatok tekintetében egy speciális
