Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
2841 veszélyeztető tényállások körébe a munkavégzés munkáltatókat terhelő összehangolási kötelezettségének elmulasztását. Egészen pontosan azt mondja a javaslat, hogy olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalók at egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra veszélyt ne jelentsen, az összehangolás keretében különösen az egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat és munkavédelmi képviselőiket, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni kell. Az összehangolás megvalósításáért a felek által szerződésben megjelölt munkáltató, ilyen kiköté s hiányában a fővállalkozó, illetve bármely más olyan személy vagy szervezet, aki illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja vagy a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az a felelős, akinek a területén a munkavégzés folyik. Ez egy nagyon fontos garanciális elem, ami megjelenik ebben a szabályozásban, és mindenképpen támogatandó. Ugyanígy fontosnak tartjuk kiemelni a munkavédelmi bírságok nyilvánosságra hozatalának az ügyét. Azt mondja a javaslat, hogy a munkavédelmi hatóság egy külön jogszabály által rögzített eljárásban hatósági nyilvántartást vezet, amely hatósági nyilvántartás tartalmazza azoknak a munkáltatóknak az adatait, amelyekre vonatkozóan munkavédelmi ellenőrzés során az eljáró hatóság jogerős és végrehajtható határoza ta jogsértést állapított meg és munkavédelmi bírságot szabott ki. Elhangzott már ebben a vitában, talán Filló képviselő úr utalt rá a legelején, hogy a fogyasztóvédelemhez hasonló megoldásról van itt szó, ahol nem elsősorban az a célja a jogalkotónak és a jogalkalmazónak, hogy agyonsújtsa a bírságokkal a különböző vétségeket elkövetőket, hanem hogy a nyilvánosság erejével is hozzájáruljon ahhoz, hogy ezek a garanciális jellegű szabályok érvényesülni tudjanak. Ez egy nagyon fontos dolog. (12.30) Ha jól emlék szem - egészen pontosan biztos vagyok benne, hogy jól emlékszem , a Magyar Demokrata Fórum képviselője beszélt egyfajta fordított bizonyítási teherről abban a tekintetben, hogy a törvényjavaslat azt mondja, hogy a felügyelő a tényállás alapján jogosult a munkáltató és a munkahelyen munkát végző személy közötti munkavégzésre irányuló jogviszonyt szervezett munkavégzésnek minősíteni. A minősítéshez a munkáltatóként eljárás alá vontnak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka nem tartozik a szervezett munkavégzés körébe. Távolinak tűnik talán az analógia, de felidézném, hogy az antidiszkriminációs törvényben fogadta el a tisztelt Ház azt a megoldást - éppen egy nagy látenciával rend elkező és nehezen bizonyítható típusú jogsértés esetében ezt az úgynevezett fordított bizonyítási terhet , ahol nem a diszkriminációt elszenvedőnek kell bizonyítania azt, hogy őt diszkrimináció éri, hanem ennek a valószínűsítése után a másik félnek kell b izonyítania azt, hogy az ő eljárása megfelelt minden antidiszkriminációs elvárásnak. Mondom még egyszer, talán kicsit távoli az analógia, de a bizonyítási tehernek az ilyetén történő megfordítása ebben az esetben is, azt gondolom, egyfajta emberi jogi gara nciaként tud megjelenni. Nem kihasználva a tíz percet, ha már kimondtam azt a kulcsfogalmat, amely számunkra, liberálisok számára az egyik legfontosabb érték, az emberi jogok kifejezését, hadd időzzek el itt zárásképpen egy picit. Ebben a Házban számos oly an vitát folytatunk, folytattunk és fogunk folytatni, ahol bizonyos emberi jogi kérdések a politikát és a politikát követőket végletesen megosztják. A társadalmi megosztottság és a politika megosztottsága is nagy néhány szimbolikus emberi jogi kérdésben, é s mi, liberális politikusok számtalan alkalommal találkozunk olyan helyzettel, hogy az emberi jogi kérdésekben akár a politikában, akár a társadalom egészében meglehetősen precízen körülírható kisebbséget képvisel az emberi jogi álláspont. Van néhány olyan területe, azt gondolom, a jogi szabályozásnak, amelyről talán még e Ház falai között is csak kevesen gondolják, hogy alapvető emberi jogi megközelítésből is fontosak lehetnek, nem beszélve azokról, akik nem foglalkoznak, mondjuk, napi szinten a politikáva l vagy a
