Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - A Szülőföld Alapról szóló 2005. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP):
2820 kuratóriuma, egyébként SZDSZes javaslatra - Bretter Zoltán volt ennek a javaslatnak az előterjesztője, ő volt az SZDSZes kurátor , már régen magától megtette és műve lte. A másik, ennél sokkal jelentősebb probléma az, hogy azok a kicsiny szervezetek, civil szervezetek, amelyek a határokon túli magyarság identitástudatának megőrzését, erősítését szolgálták, azok most forrás nélkül maradnak. Ugye, azt nem gondolják komol yan, hogy a miniszterelnök úr majd olyan kérdésekben fog dönteni vagy az őáltala vezetett koordinációs vagy egyeztető tanács, hogy mondjuk, egy székelyföldi 300 lelkes település közösségi házának a nyílászáróit ki kell cserélni, mert éppen leszakadtak, vag y a tetőt ki kell cserélni? Ez nem az ő dolga! Tehát pontosan azt az intézményt, illetve azt az alapítványt tették most tönkre, amely képes foglalkozni a kicsiny, néhány tíz, néhány száz ember kezdeményezésével, ami azért az egésznek a léte szempontjából m eghatározó jelentőségű és meghatározó fontosságú. Nem is tudom, hogy mit gondolnak, hogy ezt a fajta tevékenységet ki, hogyan és mi módon fogja pótolni. Hogyan fogunk elszámolni, hogyan fogunk a szemébe nézni azoknak a civil szervezeteknek - és több ezer v an ilyen a Kárpátmedencében , amelyeknek egyetlen, illetve nagyon jelentős forrásukat ezek az alapítványok, nevezetesen az Illyés Közalapítvány teremtette meg? Mit fogunk nekik mondani, hogy most mit tegyenek? Most hagyják abba a 1617 éve folytatott tev ékenységet? Hiszen a rendszerváltás előtt erről szó sem lehetett; most kezdenek ezek a kezdeményezések tényleg virágba borulni, vagy most kezdenek igazán beérlelődni, hiszen ez nem olyan munka, aminek holnap le lehet mérni az eredményét. Hosszú évek, lehet , hogy egy évtized kell ahhoz, hogy egy közösség értékformáló vagy értékteremtő ereje végre nyilvánossá váljon, mindenki számára elérhetővé, mindenki számára foghatóvá váljék, és pont, amikor ilyen fordulatot venne ez a folyamat, akkor a kormány, illetve a kormánytöbbség egy egyszerű mozdulattal azt mondja, hogy na, akkor most ennek vége, és eluralkodik az egészen a gazdasági szemlélet. Hogy gazdasági szempontból mi indokolt, és ami ide nem sorolható be, az egyszerűen nem kell, mert nincs rá szükség. A poli tika legnagyobb hibája, hogy az emóció és a ráció egészséges arányát nem képes megtalálni. Ebben az ügyben nagyon könnyű lenne megtalálni, mert a kettő szinte egybeesik. Itt nincsenek racionális, nincsenek materiális érdekek, hiszen ezek egybeesnek az emoc ionális érdekekkel, és önök ezt a nagyon egyszerű összefüggést nem ismerik fel. Arra kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket és a tisztelt kormányt, illetve a miniszter urat, aki előterjesztője ennek a valóban technikai jellegű törvénymódosításnak, hogy amellett, hogy szeretnének gazdasági szempontból segíteni a határokon túli magyarokon, ne fosszák meg őket annak a lehetőségétől, hogy gyökereik, kultúrájuk, identitásuk megőrzése, erősítése forrásai rendelkezésre álljanak, hiszen az európai uniós tagságu nk nem azt jelenti, és Románia európai uniós tagsága sem azt jelenti, hogy a magyar kormány határokon túli magyarságért alkotmányban rögzített felelőssége lekerül a napirendről. Ez nem vette le a mi vállunkról, magyar törvényalkotókról a felelősséget. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Kérem, hogy a döntés meghozatalakor ezeket vegyék figyelembe, és ne fosszák meg ezt az alapítványt azoktól a forrásoktól, amelyek a munkájához szükségesek! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pá rtok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kétperces felszólalások következnek. Először Kozma Józsefé a szó. DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Biztos vagyok abban, hogy közös szándékunk, hogy megteremtett értékek maradjana k. Érték a boldogulás lehetősége, érték a nemzeti együvé tartozás érzése. Herényi képviselő úrral teljesen egyetértek ilyen ügyekben. Ugyanakkor az is világossá vált - és itt most Ékes képviselő úrnak egy korábbi megjegyzésére hivatkozom , hogy nem lehet mástól várni a problémáink megoldását. Az sem lehetséges, hogy innen, Magyarországról, a magyar parlamentből, a magyar közösségekből, a magyar társadalom
