Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - A Szülőföld Alapról szóló 2005. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP):
2808 2004 óta, a népszavazási kampány óta tehát valami nagy törés állt be, megszakadt a bizalom, megszakadt a konszenzus szála nemcsak az anyaország és a határon túli magyar nemzettestek és nemzeti közösségek között, hanem itt, az anyaországban is. Ann ak ellenére, hogy a kettős állampolgárság kérdésére a népszavazáson résztvevők többsége igennel szavazott, a baloldali kormány szisztematikusan felszámolta azt a relatíve jól és nemzeti konszenzus alapján működő intézményrendszert, amely többékevésbé kisz ámíthatóan működtette az anyaország és a határon túli magyar közösségek közötti kapcsolatrendszert és annak finanszírozását. Mára odáig jutottunk, hogy a kormányzat által már deklaráltan is megszüntetésre került a MÁÉRT, a HTMH, a közalapítványi színes vil ág. Az elmúlt években és az elkövetkezendőkben radikális költségvetési megszorítás érvényesült és érvényesül ezen a területen is. Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Manapság mindenről szó esik - racionalizálás, költséghatékonyság, szakma iság, gazdaság , az imént hosszan hallottunk a versenyképességről a határon túli magyar nemzettesteink összefüggésében, ám megdöbbentő módon és érdekes módon a legfontosabb kérdéseket a kormány elhessegeti magától, mintha nem a mindenkori magyar kormányza tnak lenne történelmi és alkotmányos kötelezettsége és felelőssége ezekben az ügyekben. A székelyföldi autonómia és általában a magyar nemzeti közösségek különféle, de európai értékű és mértékű elementáris autonómiaigénye, a határon túli magyarok számára m egadandó állampolgárság kérdése, a magyar egyetem ügye, a magyar felsőoktatás ügye mindmind olyan ügy, amelyben igenis lenne miről együtt gondolkodnunk és együtt cselekednünk; amelyekben ott van a magyar kormányzati kötelezettség és felelősség, a határozo tt véleménynyilvánítás, a határozott kiállás történelmi és alkotmányos kötelezettsége. Vajon megfelele ennek a kihívásnak a mai kormány? Vajon megfelele mindennek ez az előterjesztés? Ma azt tapasztaljuk, hogy amikor élethalálharcát vívja sok nemzeti köz össégünk a határon túl, akkor a kormány az intézményrendszert elsorvasztja; akkor a költségvetési megszorítás a vezérige; akkor félig átgondolt törvényjavaslatok fölött töltjük az időnket immár harmadik alkalommal a Szülőföld Alapról szóló törvény összefüg gésében. Miközben Budapesten parolázik egymással a magyar és a román miniszterelnök, illetve kormány, aközben Kolozsváron egész egyszerűen kirúgják a Bolyai Egyetemről azokat a magyar oktatókat, akik a legalapvetőbb emberi jogai kért, az anyanyelvük használatáért küzdenek és harcolnak. Ki védi meg őket, kedves képviselőtársaim, kedves kormánypárti képviselőtársaim? Ez az MSZP és SZDSZ nemzetpolitikája. Minek az a nemzetieskedés, minek az a fene nagy magyarkodás?! Figyeljünk az Uni ó érzékenységére, az internacionalizmus szent dogmáira! Tisztelt Ház! Ez a szocialista és liberális dogmatizmus és fundamentalizmus halottszagú maradványa, a szovjet unió szellemi maradványa, amely fényévekre van a mai Európa lüktető valóságától, a nemzeti gondolat, a patriotizmus és a szubszidiaritás európai eszméiből fakadó, új stabilitást létrehozó perspektívájától, amelyre valójában igenis szüksége lenne a magyar nemzetnek és minden nemzetnek itt, a Kárpátmedencében is. Tisztelt Kormánypárti Képviselőt ársaim! Önök szívesen hivatkoznak arra, hogy a határon túli magyar szervezetek egyetértenek ezzel a javaslattal, sőt inkább úgy kell fogalmaznom pontosan, hogy nincsen megjegyzésük sem hozzá. Szocialista olvasat szerint ez azt jelenti, hogy minden szép és minden jó, és már megvalósult itt, a Kárpátmedencében a földi paradicsom. A mi olvasatunk szerint pedig ez azt jelenti, hogy az elmúlt években a kormány kiéheztette a határon túli magyar közösségeket, és most nyilvánvalóan nekik az anyaország kormányzati politikájához kell valamilyen módon, valamilyen szinten igazodni. Azt is szeretném jelezni, hogy ne legyenek illúzióink, az Európai Unió nem fogja helyettünk megoldani a saját problémáinkat. Nyilvánvalóan nagyon fontos, nagyon jó minden uniós forrás, nyilv ánvalóan ezeket a lehetőségeket meg kell ragadnunk, ugyanakkor amit mi elvégezhetünk, azt helyettünk senki nem fogja elvégezni.
