Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 27 (38. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter:
2692 a prioritások mentén kell elosztani, akkor lesz a rendszernek az allokációs hatékonysága jó, és akkor származik a felhasznált pénzekből a legnagyobb populációs egészségnyereség, vagyis népegészségügyi hozadék. Ma a világ ezt a technikát gyakorolja, mi sem mo ndhatunk le ennek az irányultságnak a követéséről. Azt gondolom, hogy az orvosszakmai szempontok érvényesítése ugyanilyen fontos kérdés. Ma az orvos kimarad az egészségügy újragondolásából, az egészségpolitikának a megalapozásából, emiatt természetesen fru sztrált. A napokban olvastam Deák Ferencnek egy idézetét, ami nagyon illik erre a mostani helyzetre. Azt mondta Deák Ferenc: amit erő és hatalom elvesz, az idő és a szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől önmaga lemond, a nnak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges. Én azt javasolom, hogy ezt az egészségügyi reformfolyamatot, ami leginkább egy szakmaiatlan, káoszteremtő, művi, furcsa elképzeléshez hasonlít, ezt adjuk fel, kezdjük el a megalapozását egy valódi egészs égügyirendszerátalakításnak. És talán azzal fejezem be, hogy ehhez persze pénz is kell, a költségvetésben prioritásként kellene az egészségügyet kezelni, mert ha nincs pénz egy reformra, akinek nincs erre pénze, az ne kezdjen bele egy egészségügyi reformf olyamatba. Tehát óva intek ennek a folyamatnak a továbbvitelétől; újratervezést, újragondolkodást és ebben szakmai együttműködést sürgetek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvez etőhelyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Molnár Lajos egészségügyi miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Mikola Képviselő Úr! Szeretném megköszönni az ön interpellációját, illetve napirend előtti hozzászólását, hiszen alkalmat teremt legalább két dologra. Az egyik, hogy beszéljünk arról, hogy mi a kormány szándéka, és a másik, hogy megállapítsuk és örömmel vegyük tudomásul, hogy ön napirend előtti hozzás zólásában mintha kezdené támogatni azt a reformot, amit a kormány elkezdett. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Nem! Félreértetted!) Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell hogy mondjam, hogy ez megnyugtató a kormány számára és megnyugtató számomra. Hiszen mit mondott ön most, tisztelt képviselőtársam? (Zaj. - Az elnök csenget.) Ön azt mondotta, hogy kezdjük el a reformot. Mi is azt mondjuk, hogy 16 éve el kellene kezdeni a reformot. Itt az ideje! Kezdjük el együtt! Ön azt mondta, hogy pénz nélkül ne m lehet reformot csinálni, és az egészségügyi rendszer átalakításához pénz kell, amit prioritások mentén kell felhasználni. Tisztelt Képviselőtársam! Megvan az együttműködés, az egyeztetés alapja, hiszen az Új Magyarország nemzeti fejlesztési terv bizony k omoly európai forrásokat szán az egészségügyi rendszer megújítására, igen, szakmai prioritások mentén, igen, a területi és szakmai torz struktúra kiigazításához, igen, európai színvonalú háziorvosi, járóbetegellátó és kórházi rendszer kialakításához. (14. 20) Tehát miután itt vannak a források, és ahogy a miniszterelnök úr is elmondta, a kormány kész a párbeszédre a források felhasználásáról, beszéljünk az egészségügyre szánható európai uniós pénzeknek a reform keretében, a betegek javára történő felhasznál ásáról. Igen, tisztelt képviselőtársam, örülök annak, hogy ön is úgy gondolja, ahogy mi a törvényjavaslatban javaslatot teszünk rá, hogy az ügyeknek nem az Arany János utcai
