Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 27 (38. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2688 A múlt héten, november 22én, a közoktatás napján a pedagógusok egy érdekes meghívást küldtek a képviselőknek. Úgy tudom, 302en kaptunk ilyen meghívást pedagógusoktól, amit én el is fogadtam, és ennek a látogatásnak a tapasztalatairól szeretnék szót ejteni. Az a megtiszteltetés ért, hogy a fonyódi Mátyás Király Gimnázium pedagógusai több mint két órát áldoztak arra, hogy beszélgessünk, és hogy az é n ismereteimet, az én rálátásomat erre a nagyon fontos területre bővítsék. Hála és köszönet érte, hiszen a politikának kellett volna a közoktatási törvény módosítása előtt egy sokkal szélesebb körű egyeztetés keretében őket meghívni és meghallgatni, ami ne m történt meg. Ők meghívtak minket, és köszönet mindazon képviselőknek, akik elfogadták ezt a meghívást. Arra gondoltam, hogy talán a költségvetés aktuális, éppen napirenden lévő vitája késztette invitációra a tanárokat, hiszen tudják a törvénytervezet ism eretében, hogy 11 milliárddal csökken a közoktatásra fordított összeg a következő esztendőben, azt is tudják, hogy ez körülbelül 20 ezer forinttal kevesebb összeget jelent, ami egy gyermekre jut, azt is tudjuk, hogy körülbelül ötezer osztály meg fog szűnni , és hogy számos pedagógust el fognak bocsátani. A nagy meglepetés akkor ért, amikor a kétórás beszélgetés végén kiderült, hogy a két órából mindösszesen öt perc telt el azzal, hogy a tanárok anyagi igényeiknek adtak volna hangot, vagy erről beszéltek voln a, egészen más dolgokat sérelmeznek ők. Ha röviden össze akarom foglalni ennek a két órának a lényegét, akkor a megbecsülés az egyik, ami roppant módon hiányzik, a másik pedig az, hogy úgy érzik, nem tekintik őket felnőttnek. (14.00) A közoktatási törvény módosítása kapcsán bevezetett rendelkezéseket, azokat az adminisztrációs terheket, amelyek olyan elszámoltatásra kötelezik őket idejükkel, szakértelmükkel, ami most éppen bevezettetett és gyakorlat, rendkívüli módon megalázónak érzik, rendkívüli módon sére lmesnek tartják. Egy pedagógus nemcsak akkor lesz pedagógus, amikor beér az iskolába és megtartja az óráit, aztán amikor hazamegy, ezzel ennek vége is; egy pedagógus azzal ébred reggel, hogy ő tanár, aztán az iskolában nemcsak oktat, hanem nevel is, és akk or fejezi be a napját, amikor a dolgozatok kijavítása után végre ágyba kerül és lefekszik, hogy aztán másnap frissen keljen. Megalázó és méltatlan az a helyzet, amibe a tanárokat ez a rendelkezés sodorta, elfogadhatatlan számukra! Hosszan sorolták, hogy mi lyen feladatok terhelik őket, ezek közül egykét dolgot hadd mondjak, és ezek a kötelező feladatok: kötelező óraszámban megtartott órák, szakkörök, önképző körök, fakultáció, korrepetálás, helyettesítések, fogadóórák, iskolán belüli kulturális programok sz ervezése és az azokon való részvétel, tanulmányi és sporteseményekre való felkészítés, tanmenetek kiírása, dolgozatok javítása, érettségire való felkészítés, iskolán kívüli programok szervezése, bonyolítása, kirándulások, családlátogatások, leltározások, s zakmai fórumok, tanévnyitó, tanévzáró, a pedagógiai programban meghatározott egyéb feladatok elvégezése. Tovább is mondjam? Hiszen van még ezen kívül számos feladat. Az imént felsoroltakat nem azért osztották meg velünk a tanárok, mert valamifajta sajnálko zást akarnak kiváltani, hanem azért, hogy azt a méltánytalan helyzetet, amibe kerültek, azt az alábecsülést, ami őket ezzel az előírássorral sújtotta, vegyék figyelembe. A politika hajlamos arra, hogy mindig anyagi források hiányára hivatkozva hozza meg a döntéseit, aminek megvan a maga igazsága. De azért az embert is illik a politikának figyelembe venni, különösen olyan emberek esetében, mint a tanárok, akikre a jövőnk építését bízzuk. Tudom, hogy miniszter úr nehéz helyzetben van, hiszen a lelkében nyilvá n a pedagógus és a bürokrata küzd; én arra kérem miniszter urat, hogy ebben az esetben győzedelmeskedjék a tanár, győzedelmeskedjék a pedagógus. Azt hiszem, hogy válaszát a pedagógusok talán osztályozni fogják, és én kívánom, hogy jó osztályzatot kapjon, n emcsak ön meg a parlament, hanem a pedagógusok érdekében is. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)
