Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 27 (38. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
2682 ezért örömmel nyugtázom miniszterelnök úr balkáni útját. Úgy gondolom, jó ötlet volt, és jó lenne, ha a magyar külpolitika általában aktívabb lenne a Balkán irányába. Ha lett volna módunk konzultálni az út előtt, akkor tettem vol na egypár javaslatot miniszterelnök úrnak. Például a magyar külpolitika bilaterális alapokra épül a Balkán irányába. Jó lenne, ha Magyarország kinevezne egy általános Balkánnagykövetet. Nem kerül sok pénzbe, Budapesten lenne a székhelye, de kifejezne egy általános magyar Balkánpolitikát; megjegyzem, a Balkánon legsikeresebb országok, Németország, Finnország is ezt alkalmazzák. Érdemes lenne követnünk. Nagyon fontos, hogy amikor a Balkán integrációs esélyeiről beszélünk, egy reális menetrendről beszéljünk. Emlékszünk arra, hogy ebben a Házban, ott fönn a pódiumon Jacques Chirac elnök még arról szónokolt nekünk, hogy Magyarország 2000ben az Európai Unió tagja lesz. Nem ezt az utat kell járnunk. Egy világos és egy követhető perspektívát kell számukra nyújtan unk, és ameddig az európai uniós tagság bekövetkezik, amely, lássuk be, a távolabbi jövőbe vész ebben a pillanatban, addig is milyen átmeneti intézkedéseket tudunk tenni, amelyekkel a Balkán jövőjét segítjük, a Partnership for Peacebe való fokozatos belép és, vagy pedig a vízumrezsim egyfajta megváltozása. A vízumra szükség lesz nyilvánvalóan, de olyan drága ma a vízum, hogy, kedves képviselőtársaim, a mai szerb lakosság 80 százaléka soha nem járt külföldön. Hát hogyan várhatjuk el, hogy az Európai Unióban tapasztalható pozitív élményeket hazavigyék?! Ezek mindmind olyan javaslatok lehetnek a magyar kormány részéről, amelyek, úgy gondolom, érdemben tudják a Balkán integrációs esélyeit javítani. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék saját magunk és a kormány figyelmébe ajánlani egy szót, amely csúnya szó azért, mert a Kádárrendszerben nagyon csúnya érzelmek tapadtak rá. Ez pedig az internacionalizmus. Tudjuk, hogy miért nem szerettük ezt a szót, azonban, képviselőtársaim, ha lehántjuk erről a szóról azokat a negatív élményeket, Varsói Szerződés és KGST, és csak arról beszélünk, hogy Magyarország egy nyitott ország, amely ambicionálja azt, hogy befolyásoljuk a környezetünket, igen, azt mondom, Magyarország legyen internacionalista. És, tisztelt képviselőtársaim , ha csak erre a mai vitára visszagondolok, az ellenzék, úgy tűnik, támogatja a kormány Balkánpolitikáját - örömteli dolog. Miniszterelnök úr tett egy javaslatot az európai pénzek elosztásának ellenőrzésére, az ellenzék lényegében osztja. És ha a vitára f igyelők lehántják azokat a karcos szavakat, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim használtak, ez megint egy előrelépő folyamat. Ha arra gondolok, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége tett egy javaslatot egy ötpárti tárgyalásra a legfontosabb célok azonosítás ára, és ha azt tapasztalom, hogy Navracsics frakcióvezető úr erre pozitívan reagált, akkor, tisztelt képviselőtársaim, azt kell mondjam, hogy azok, akik figyelik a parlamenti vitákat, és úgy látják, hogy ez a magyar politika reménytelen, akkor ez a mai vit a, ha más nem, arra kell hogy felhívja a figyelmüket, hogy igenis van remény. Van remény arra, hogy ennek a szkanderozásnak vége legyen, és a magyar politika ismét az értelmes párbeszéd helyszínévé váljon. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ sorai ban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Mesterházy Attila frakcióvezetőhelyettes urat illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. MESTERHÁZY ATTILA (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! M iniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselők! Valóban megváltozott a világ, ahogy miniszterelnök úr is utalt erre, de nemcsak a gazdasági kérdésekben globalizálódik a világ, hanem a biztonságpolitikai kérdésekben is. Ezeknek a globális kérdéseknek a megoldásában minden nemzetállamnak részt kell vennie, a felelősség és a kötelesség megosztottá vált. Nem tudja egyegy ország, egyegy szövetség megoldani ezeket a globális problémákat. De ha elfogadjuk azt, hogy a felelősség és a kötelezettség megosztott a mai globáli s világban, akkor azt is el kell fogadjuk, hogy a lehetőséget is megosztottá kell tenni. Így oda kell engedni azokat az
