Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2619 Személy szerint én s em értek egyet a javaslat egészével, de mivel vannak olyan pontjai, amelyek találkoznak a véleményemmel, szeretnék ezekről szólni, felidézve az egy évvel ezelőtti parlamenti vitát, amikor erről a kérdésről nagyon sokan és sokáig vitatkoztunk. Nagyon nagy v ita során alakult ki az a végeredmény, ami bekerült a 2006. évi költségvetésbe, és kompromisszumosnak számított. A vita elsősorban az emelt szintű bentlakásos ellátások körül alakult ki, hogy tudniillik a szaktárca rászánta magát arra, hogy az ehhez kapcso lt normatívákat radikálisan próbálja csökkenteni. Akkor a vitának az volt a tartalma, hogy ez mennyire üzleti jellegű vállalkozás, illetve mennyire valóban nélkülözhetetlen szociális ellátás. Ennek a hosszú vitának az eredménye az lett, hogy az emelt szint ű ellátás vonatkozásában sikerült a normatív támogatáshoz egy új elemet hozzákapcsolni, ez pedig nem más, mint a bentlakók jövedelmi viszonya, ami a térítési díjakban fejeződik ki. Azt gondolom, hogy egy új elemet vittünk a normatív támogatásba, ami minden részletében vállalható és logikus volt. Számomra öröm, hogy ezt a koncepciót az idei költségvetés, egy kicsit átgyúrva, de mégiscsak megtartotta. Problémát elsősorban az okoz, hogy magát a normatívát, a kiindulási normatívát mindösszesen 80 ezer forinttal csökkentette a javaslat. Egészen pontosan a tavalyi bázis 640 ezer forint volt fejenként és éves szinten, az idei pedig, ami a költségvetésben eltervezésre került, 560 ezer forint. (15.20) Ehhez jönnek azok a korrekciók, miszerint mennyire tehetős vagy me nnyire szegény idős emberek élnek ezekben az otthonokban. Én biztos vagyok benne, hogy egy otthon gazdálkodása szempontjából a normatíva, amire fixen és biztosan számíthatnak, az a legjelentősebb tétel. A normatívák közül pedig, ha idősellátásról van szó, tudatosan és szándékosan ki volt emelve egy, a demens lakóknak, a demens betegeknek a bentlakásos normatívája, amiről azt gondoltuk, hogy ezt az átlagnál lényegesen magasabb összeggel kell támogatni, mert itt valóban 24 órás szolgálatot igénylő ellátásra v an szükség. Ezért számomra is meglepetés volt, hogy ez a benyújtott javaslat, a tavaly, még egyszer idézem, nagyon nagy nehézségek és bunyó árán, végeredményeképpen kiküzdött 815 ezer forintos normatívát jelentősen csökkenti. 760 ezer forint szerepel a 12. pont a), c) alpontja során, ami érthetően aggodalommal tölti el azokat az intézményeket, ahol ilyen betegeket nagy számban gondoznak. Kedvem szerint én magam is megemelném ezt a normatívát, egyáltalán azt gondolom mindegyik ilyen típusú normatíváról, hogy szerencsés az lett volna, ha a különböző normatívák újrarendezése helyett lényegében a nominális szinten úgy hagyja a tárca. Azért mondom ezt, mert világos, hogy a jelenlegi körülmények között az ellátás reálértékének az őrzésére nem lehet vagy nagyon neh éz törekedni, már akkor is reálértékvesztést szenvednének el az intézmények, ha nominális érték maradna, de azt gondolom, hogy az még kigazdálkodható vagy hogy belefér a gazdálkodásba. Jauernik István előttem utalt arra a bizonyos 5. számú és 8. számú mell ékletre, ami a magyarázatát, indoklását adja annak, hogy a tervezetben most ilyen alacsonyabb normatívákat találunk. De az 5. számú mellékletben mindösszesen egy olyan 600 milliós keretben olyan forrás van megjelölve, ami pályázati úton fog célba érni. Ha feltételezzük, hogy átlagosan egy olyan 4050 ezer forint a csökkenés egyegy normatívában, akkor legfeljebb mindösszesen 12 ezer férőhely vonatkozásában pótolja vissza ez a forrás azt a különbözetet, ami kiesik a normatívák 3. mellékletben történő újrasza bályozása során. Ráadásul a pályázati út mindig a Bodri vacsorája, egyetlen intézmény sem támaszkodhat egészen biztosan és nyugodt lélekkel arra, hogy a pályázati forrásból ki tudja majd egészíteni az ellátását. Talán ígéretesebb a 8. számú melléklet, ahol nagyobb összeg szerepel, hiszen fix összeg, fejenként számított, mármint a lakosok után számított összeg szerepel, de ez kifejezetten kistérségi támogatási struktúra. Ez nem megoldás azoknak az intézményeknek, hozzá sem férnek, akik városban, ne adj’ iste n!, a fővárosban foglalkoznak ugyanezekkel a feladatokkal. Mindebből az következik, hogy megnyugtatónak azt tartanám, ha legalább néhány normatíva vonatkozásában, és
