Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2607 vannak olyanok, akik er ősen kötődtek a sporthoz, és a mai napig megbecsült és tisztelt tagjai valamelyik sportegyesületnek, amelyik már nem csak romákkal foglalkozik. Az a válogatott, amelyről beszéltem, a magyarországi cigány labdarúgóválogatott számos nemzetközi sikert ért el , a legutolsó sikerét éppen e nyáron Finnországban, amikor nagyon neves csapatokat maga mögé utasítva, a 19 év alatti korosztályban Brazíliát is megverve első lett. Hát ha a magyar labdarúgás más csapatai is hasonló eredményeket lennének képesek produkálni , akkor nem ott tartana a magyar futball, ahol tart. Ez a roma labdarúgóválogatott - amely azóta átalakult, éppen tegnapelőtt volt az átalakuló ülés, és ma már kisebbségi labdarúgóválogatottnak hívjuk, hiszen nem csak cigány fiatalok vesznek részt a munk ájában - meghívást kapott Brazíliába egy karácsonyi labdarúgótornára, illetve kupára, aminek feltételeit most próbáljuk előteremteni. Én láttam ebben a költségvetési törvényjavaslatban, hogy hány olyan megszámolhatatlan forrás van, amelynek egyébként nem nagyon tudjuk a pontos működési mechanizmusát. Láttam utánpótlás nevelésére több mint 3 milliárd forintot eltenni; nem volt itt az ülésteremben élő ember, aki megmondaná, hogy efölött ki rendelkezik, ki opcionál. Úgy gondolom, ez az alapítvány 20 millió fo rint éves támogatást, amiből sok tízezer roma gyermek sporthoz való kötődését biztosíthatja, mindenképpen megérdemel. Ráadásul olyan alapokból vennék el, ami hasonló célokat szolgál. A másik, nem ehhez kapcsolódó, viszont alapítványi téma a határon túli ma gyarság kérdését kell hogy jelentse, illetve az ehhez való viszonyulást: itt nevezetesen az Illyés Közalapítványról van szó. Az Illyés Közalapítványt 1992ben egy kormányhatározattal az akkori magyar kormány, az Antallkormány hozta létre, felelősségének t anúbizonyságát adva a határokon túli magyarság iránt. Mindnyájan tudjuk, hogy 1990 előtt, a Kádárkorszakban még kiejteni is bűn volt a határokon túli magyarság ügyét, egyáltalán, hogy léteznek. Úgyhogy nagy áttörés volt 1990. '92, az alapítvány létrehozás ának időpontja különösen fényes dátum, hiszen azóta közel egymilliárd forinttal vagy azt meghaladóan támogatta évente ezt az alapítványt a magyar kormány, illetve az Országgyűlés, amely a határon túli magyarok identitásának megőrzését, megerősítését, kultu rális kötődésüket szülőföldjükhöz, hagyományaikhoz, történelmükhöz szolgálta, főleg a határokon túli civil szervezetek támogatásának formájában. De kultúrán kívül az oktatásban is jelentős szerepe volt ennek az alapítványnak és a hitéleti tevékenységükben is. Én négy esztendeje tudom közvetlen közelről figyelni kurátorként ennek az alapítványnak a működését. Templomfelújításra, gyülekezeti házak építésére és minden egyéb olyan célra, ami a határokon túli magyarság ügyét szolgálta és szolgálja, ez az alapítv ány forrásokat biztosított. Ráadásul, hogy a demokrácia teljes mértékben érvényesüljön, ezt úgy tette meg, hogy az összeg felével a budapesti központ rendelkezett, a másik felének rendelkezési jogát viszont a határokon túli alkuratóriumokhoz rendelte. Elég sok pofon érte a határokon túli magyar testvéreinket az utóbbi időben. Elég csak a 2004. december 5ei népszavazásra utalni, amikor a magyar választók sokasága utasította el a segítségért nyúló kezet. Hiszen egy olyan ügyet vittünk népszavazásra, olyan üg yben kérdeztük meg a határokon belüli magyarságot, amely tulajdonképpen nem az ő ügyük. Ebben az ügyben a Magyar Országgyűlésnek kellett volna döntenie, ahogy ezt a környéken a normális országok meg is teszik. Nem volt még olyan ország, amelyik ebben az üg yben népszavazást rendelt volna el, legalábbis a környezetünkben, mert pontosan tudta, hogy a politika felelőssége ezekről rendelkezni. Na, hát a Magyar Országgyűlés volt olyan… - nem is tudom, hogy milyen jelzővel illessem , volt olyan előrelátó és bölcs , hogy ennek a döntésnek az összes felelőssége alól kibújván, népszavazást írt ki. Olyan kérdésben tett fel népszavazást, amelynek eldöntéséhez az átlag magyar állampolgár nem rendelkezik elég információval, ráadásul félre is vezették. Méghozzá személyesen maga a miniszterelnök úr, amikor azt találta mondani, hogy 539 milliárd forintjába fog kerülni az országnak, ha ez a népszavazás eredményes és érvényes lesz, annyian fognak majd magyar, illetve kettős állampolgárságot kérni, ami természetesen nem volt iga z, hiszen ez az utolsó adat volt; ez 40 milliárdról indult, aztán, ahogy az időben mentünk előre, ez mindig emelkedett.
