Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
2605 A költségvetés elkészítésénél a bevételi oldalnál az Állami Számvevőszék megvizsgá lta a különféle adó- és egyéb bevételeket, minősítette azokat, és néhányat alacsony, néhányat pedig közepes kockázatúnak talált. Azt tudjuk mondani, hogy a bevételi oldal nagyjából stabilnak tekinthető, és egyébként a bevételi kockázatokra, de a kiadási ko ckázatokra is jelentős, nagy összegű tartalékok vannak a költségvetésben. Van egy közel 42 milliárdot meghaladó mértékű általános tartalék, van egy 53 milliárdos céltartalék, egy majd 80 milliárdos, a fejezetekben összeálló fejezeti egyensúlyi tartalék, és van a központi egyensúlyi tartalék, szintén 50 milliárdos nagysággal, és ez összesen 225 milliárdos tartalék, ami a kockázatokat tudja kezelni. Ugyanakkor a költségvetésben - mondhatom, hagyományosan - típusmegoldások vannak arra, hogy bizonyos nem könnye n kalkulálható, nem könnyen számszerűsíthető előirányzatoknál vagy egyedi felhatalmazások, vagy általános felhatalmazás eredményeképpen az előirányzat mintegy automatikusan túlléphető, meghaladható. Ebben a költségvetésben például ilyen egyedi felhatalmazá s az ÁPV Rt.nél történő átcsoportosítása az ilyen értelmű pénzeknek, hasonló például az árfolyamváltozás eredményeképpen esetleg előálló átcsoportosítás - de itt lehet többlet is meg hiány is , és általános felhatalmazás a 14. melléklet, amiben rendkívül sok normatíva és egyéb tétel gyakorlatilag előirányzati szinten meghaladható. Azt gondolom, hogy a költségvetés tervezésénél a pontosságra, a precizitásra akkor tudunk a legjobban támaszkodni, ha nem csupán a fajlagos értékeket, tehát az egy főre eső norm atívát mint korlátot állapítjuk meg, hanem azt a feladatmennyiséget, azt az összlétszámot, azt a kapacitást is meg tudjuk állapítani, amire az a költségvetési előirányzat kell hogy vonatkozzék. Tekintve, hogy még vagy nem tartunk ott, vagy adott esetben ne m is lehetséges ezt a kapacitást teljes mértékben meghatározni, úgy gondolom, hogy akkor kezelhető költségvetési kiadási ágon ez a tétel, ha mégis először ragaszkodunk a jól, a Számvevőszék által is elfogadott módon megtervezett előirányzati számhoz, és en nek következtében azok a tartalékok, azok a fedezetek, amik váratlan eseményekre vagy éppen ilyen szituációkra, mint például a fejezeti egyensúlyi tartalékok, benne vannak a költségvetésben. Először ezek szolgálnak a módosítási lehetőség fedezeteként, de c selekvő módon és nem automatikusan. Ha ezt meglépjük, sokkal jobban kézben tartható a kiadási oldal, sokkal jobban áttekinthető, hiszen időről időre ellenőrizni kell. Az Áht.ban egyébként is benne van, hogy negyedévente ellenőrizni kell, és a fejezeti tar talék terhére csak akkor teljesíthető a különféle feladatellátás, ha a fejezeti gazdánál a többi előirányzat egyébként rendben van. Ez az első kör, amit mindenkinek a figyelmébe ajánlok, és már azt is eredménynek tartom, ha képviselőtársaim, illetve a korm ányzat elgondolkodik rajta. A másik egy konkrét ügy, a 43. számú ajánlási pont alatt szereplő javaslat, amely arról szól, hogy a kutatási és fejlesztési innovációs alap, illetve az abban lévő pénzösszeg miként használható fel. A javaslat konkrétan azt tart almazza, hogy annak az 50 százalékát a gazdaság szereplői használhassák fel. A korábbi időszak zárszámadási jelentéséből képviselőtársaim is megismerkedhettek azzal a számszerűsített adattal, hogy 2005ben - akkor már létezett ez az alap; az alap képzése ú gy történik, hogy a gazdasági szféra, a vállalkozók, a vállalkozások befizetéseit az állam ugyanekkora összeggel kiegészíti - a befizetések közel 63 százalékát az állami szektor, állami intézmények vitték el, használták fel, remélem, hasznosan. Tehát nem k étségbe vonva, hogy eredményesen, de ebből is látszik, hogy csak 37 százaléka került be a gazdaság vérkeringésébe, került közvetlenül a gazdaság szereplőihez, holott ennek a kutatásifejlesztési innovációs alapnak pontosan az volna a célja, hogy serkentse, ösztönözze ezeket a tevékenységeket. Bár egy másik törvény vitája kapcsán elismerték a kutatásfejlesztési ágra adott kedvezményt, de a képviselőtársak jelezték, hogy a gazdaság nem minden szereplőjének van lehetősége ilyenekre fordítani. Ha például az in novációs alap ilyen szempontból bővebben, bőkezűbben bánna a vállalkozásokkal, nyilván ők is erősebb szereplőivé tudnának válni ennek a piacnak, annak a szegmensnek, ahol tevékenykednek. Ugyanakkor én is érzékeltem, hogy ez az 50 százalékos mérték... - miv el egyik évről a másik évre túlléphető az innovációs alap előirányzata, tehát a következő évre is vállalható elkötelezettség,
