Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Harrach Péter): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
2596 esélyegyenlőséget, hiszen innentől kezdődik a verseny. Amennyiben a kis- és középvállalkozások nem tudnak munkahelyeket teremteni, nem lesz jövedelemadó, nem lesz a helyieknek iparűzési adó, azaz nehéz helyzetbe kerülnek ők is, de a települések is. Úgyhogy Szatmáry Kristóf egyébként erre célzott, nem szembeállítást, hanem egy üttműködést, egyenlő esélyeket kért. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Garamhegyi Ábel államtitkár úré a szó. DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök ú r. Azt gondolom, hogy a konkrét felvetés megéri a konkrét választ. Bizonyára képviselő úr is elismeri, hogy az említett vállalati támogatásból nagyon nagy rész a kisvállalatokhoz került, kis- és középvállalatokhoz, magyar kis- és középvállalatokhoz, mert m agyar kis- és középvállalatok építik ezt az üzemet, magyar kis- és középvállalatok szállítanak be ennek az üzemnek, és ennek a termelésnek közel fele magyar kis- és középvállalkozásoktól származik majd a beruházási időszak végére. Ezt mondom, és ezt próbál om hangsúlyozni, hogy nem lehet szétválasztani ezt a két szektort egymástól. Nem mondhatjuk azt, hogy támogatjuk a kis- és középvállalkozásokat, mert akkor a kis- és középvállalkozásoknak nem lenne kinek dolgozni. Abból a 45 százaléknyi kiskereskedelemből , ami valóban nem beszállít, abból nem tudnánk ilyen teljesítményeket és ilyen foglalkoztatási számokat produkálni, mint amit a magyar kis- és középvállalkozói szektor produkál. Ismerjük el végre: a magyar kis- és középvállalkozói szektor a Magyarországon működő nagyvállalati szektornak dolgozik, mint mindenütt másutt a világon. Tehát amikor nagyvállalati támogatásról beszélünk, és Magyarországon nincs megkülönböztetés külföldi nagyvállalat vagy magyar nagyvállalat között, amikor erről beszélünk, akkor a ki svállalatokat támogatjuk. Az más kérdés, hogy a Gazdasági Minisztériumnak és természetesen a költségvetésnek is vannak olyan számai, amelyek az ennek a beszállításnak való megfelelést segítik. De ez nem feltétlenül támogatási részarány kell hogy legyen, ha nem sok egyéb más pénzügyi és nem pénzügyi eszköz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ékes József is kétperces felszólalásra jelentkezett. ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Talán annyit államtitkár úrnak , hogy nem minden magyar, hazai kis- és középvállalkozás beszállítója egy nagyvállalkozásnak. Nagyon sok hazai kis- és középvállalkozás exportképes önállóan is, és saját maga is végzi ezt a tevékenységet. És pont, amit Szatmáry Kristóf elmondott, a kettő k özötti különbség: tehát ha állandóan azt próbáljuk szuggerálni minden magyar állampolgár irányába, hogy a hazai kis- és középvállalkozások csak alapvetően beszállítói a nagy cégeknek, akkor ezt el fogják hinni az állampolgárok. Ezzel szemben a valóban expo rtképes hazai kis- és középvállalkozások fejlődése, fejlesztési lehetőségei mások, fogalmazzunk úgy, hogy alacsonyabb rendűek egy nagyvállalathoz képest, amely valóban foglalkoztat hazai kis- és középvállalkozást beszállításra, de még egyszer el szeretném mondani: nem minden magyar kis- és középvállalkozás szállít be a nagy multicégeknek, hanem önállóan végzi a saját tevékenységét, és szeretne arra a szintre eljutni, amire adott esetben egy nagy gazdasági társaság képes volt. Tehát minden gazdasági társaság és nagy gazdasági társaság valahol kis méretben kezdte el, és ahhoz valószínűsíthetően a saját nemzeti forrásait maximálisan ki bírta aknázni, hiszen a tendencia az, hogy amelyik nem tud megalkudni az adott nemzeti kormánnyal, az fogja magát, odébb lép, é s máshol próbál magának helyet és helyzetet teremteni.
