Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
2586 fejlesztésekre fordítani, és úgy gondolom, ezt világossá kell tenni mindenki előtt, mindenki számára. A kérdés tehát az, hogy vajon a nagy állami későbbi költségvetési bevételekért, munkahelyekért, a fejlesztések kapcsán megjelenő egyéb bevételekért képesek vagyunke itt, a parlament i patkóban ezt a javaslatot közösen támogatni, még akkor is, ha ez érdeksérelemmel jár mindazon önkormányzatok számára, amelyek ezt nem képesek megtenni. Mondandóm további részében, mint ahogy említettem, az ajánlá s 545., 546., 547. pontjával szeretnék foglalkozni, és ebben a tárgykörben és több más ajánlási pontban, amely ehhez kapcsolódik, volt már vita ma. A költségvetés úgy fogalmaz, hogy a közoktatás átalakításának hangsúlyos eleme az esélykülönbségek mérséklés e, a diszkrimináció felszámolása, a jelenleginél hatékonyabb rendszer működtetése. Ennek egyik eszköze az önkormányzatok társulásainak ösztönözése. Tisztelt Ház! Annak a véleményemnek szeretnék hangot adni, hogy ha nincs költségvetési kiigazítási kényszer, ha nincs a konvergenciaprogramnak való megfelelés kényszere, akkor is lépnünk kellett volna ebben a költségvetésben közoktatási és más ügyekben. Nem annak az eredménye a mostani, a költségvetésben foglalt lépéssorozat tehát, hogy nekünk költségvetést kell kiigazítani, vagy meg kell felelni a konvergenciaprogram aktuális tételeinek, hanem égető szükségszerűség, hogy lépéseket tegyünk akár a közoktatás területén is, hiszen mindannyian tudjuk a következő nagy problémákat: fogyó gyermeklétszám, különösen az al apfokú intézményeinkben; megjelenő, nem önkormányzati fenntartású alapfokú intézmények, amelyek ezt a problémát csak színezik; nem hatékony működés; szegregáció, amiről keveset beszéltünk a mai vitanapon, és nem csak etnikai alapon, hanem szociális alapon, akár földrajzi alapon is. Van tehát probléma, amelynek a középpontjában a gyermek áll, hiszen elhangzott ma már az intézmény, a fenntartó önkormányzat és természetesen az igen becsült pedagógustársadalom érdeke is, de a gyermeké, az még egyelőre nem, márp edig az ő érdeke az, hogy színvonalas intézménybe járjon. Lépni kell tehát, és ebben a tekintetben szeretném kifejteni azt a véleményemet, hogy a nyolc hónapos finanszírozás és a szeptember 1jétől belépő teljesítménymutatós finanszírozás ellenében megfoga lmazott ajánlási pontok részünkről nem támogathatók. Nem támogathatók azért, mert egy olyan lépést tartalmaznak, amely elvezet - kényszer útján, ez igaz, financiális kényszer útján, ez igaz - ahhoz, hogy egy gazdaságosabb és gyermekelvűbb működés alakulhas son ki. (Sic!) Kétségtelen, hogy ez a változás azt fogja eredményezni, hogy a fenntartóknak és az intézményeknek lesz lépéskényszere a következő évben. Én nem feltétlenül azt vizionálom ezeknek a lépéseknek a kapcsán, hogy intézmények fognak tönkremenni tö megesen. Azt gondolom, hogy egy racionális és higgadt helyi vitával rendezheti mindenki, hogy egy sokkal gazdaságosabb működés alakuljon ki úgy, hogy közben megfelel a közoktatási törvényben és természetesen a költségvetési törvényjavaslatban foglaltaknak, annak tehát, hogy a csoportlétszámok, az intézményi működés racionálisan alakuljon. Szeretnék kapcsolódni mondandómban továbbá a tankönyvtámogatással kapcsolatos módosításokhoz, az 552. ajánlási ponthoz. A szocialista frakció olyan javaslatot kíván támoga tni, amelyben a tankönyvtámogatások körében ott lesznek a három- vagy többgyermekesek is, ott lesznek azok a nagycsaládok, amelyek rá vannak szorulva erre a szolgáltatásra. De egyben szeretnénk támogatni azt az elképzelést, amely a lehető legszélesebb, maj d' teljes körben a kölcsönzött tankönyvekhez köti ezt a segítséget a szociálisan rászorultak számára. Tisztelt Ház! Mondandóm utolsó részében pedig az 504., 507., 508. ajánlási pontokat kívánnám említeni, amelyek a mai vitában alapfokú művészeti oktatás cí men jelentek meg, és nem lebecsülve természetesen az alapfokú művészetoktatás jelentőségét, talán a költségvetés egyéb tételeihez képest hangsúlyosabban is jelentek meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Sok érv elhangzott amellett, hogy ezeket az i ntézményeket segíteni kell akár normatívaemelés árán is. Egyvalamiről azonban nem beszéltünk a mai napon: a valóságról; arról a valóságról, amely ezt az egyébként törvényben foglalt lehetőséget és szolgáltatást a gyermekek számára a magán művészeti intézmé nyek körében változó színvonalon,
