Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MOLNÁR BÉLA (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
2544 Varga Mihály képviselőtársam arról beszélt, hogy létezik egy 37,7 milliárdos tétel a költsé gvetésben, amelyik kommunikációs kiadás és megfejthetetlen. Annyiban csúsztatott a képviselőtársam, hogy a költségvetési tételben ez az új fejlesztési terv koordinációira és kommunikációira együttesen szereplő tétel, amelyről egyébként az Állami Számvevősz ék is szólt - ennyiben igaza van Varga képviselőtársamnak , de nem véletlen, hogy Kuncze Gábor először nem értette, hogy miről beszél Varga Mihály képviselőtársam, mert ilyen kommunikációs költség önmagában nem létezik. Miről van szó? Valamennyi uniós tag államban, ahol fejlesztési forrásokat használnak fel, a fejlesztési források felhasználásának, megpályáztatásának, a finanszírozásnak, illetve a meghirdetésnek, a pályázati eljárás lebonyolításának, monitoringjának van egy költési összege, egy kiadásitételigénye. Ez a tételigény az uniós gyakorlat szerint 4 százalék az ilyen fejlesztési források tekintetében. Itt ez az összeg szerepel, tisztelt képviselőtársam, és nem más. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Molnár Béláé a szó. MOLNÁ R BÉLA (KDNP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Elsősorban Szabó Zoltán képviselőtársunk hozzászólása késztetett arra, hogy kétpercest kérjek. Ő a Fidesz sajtószolgálatát emlegeti Soltész Miklós kereszténydemokrata képviselőtársunk felszólításánál. Ez a tájékoza tlanság igazából nem olyan nagy probléma, hiszen nem szégyelljük, vállaljuk mi egymást, egymás nézeteit a Fidesszel. Az azonban már meglehetős tájékozatlanságra vall, hogy amikor a gazdasági társaságok vezetőinek magas fizetését emlegette Soltész Miklós, a kkor ő a parlamenti képviselők fizetésére gondol. Természetes, hogy egy ország költségvetésében a parlamenti képviselők fizetése, a parlamenti képviselőkre fordított összeg gyakorlatilag lényegtelen és elenyésző. De nem lényegtelen és elenyésző a sok állam i vállalathoz odarakott ismerős, jó barát, régi harcostárs fizetése, akit az MSZP és az SZDSZ eltart a mai napig éveken keresztül. Ezek egyáltalán nem lényegtelenek. Ha egyszer megszorítás kell, akkor viszont úgy gondoljuk, ezt az MSZPnek és az SZDSZnek elsősorban magukon kell kezdeniük. Elsősorban magukon kell kezdeniük, mert minden esetben arányos és méltányos teherviselést kíván az ország rendbetétele. Nem a családokon, gyerekeiket nevelő anyákon kell kezdeni a pénzbehajtást, hanem azokon, akik ma való ban nagy pénzért élnek és egzisztálnak úgy, hogy ezt az állampártoktól kapták. Arra, hogy az Orbánkormánynál kezdődött volna bármilyen fokú nagy kommunikációs költség, csak egyetlen példát tudok mondani, ami valamennyiünket megbotránkoztat. Valamelyik MSZ Ps önkormányzatnál, ahol 100 millió forintot beiktatnak arra, hogy a kutyapiszkot eltávolítsák, 90 millió forintot írnak elő arra, hogy ezt kommunikálják. Amikor a kommunikáció a valós feladatok szintjét eléri, akkor azt gondolom, nem visszafelé kell muto gatni, hanem azt kell végiggondolni, hogy itt tulajdonképpen nem a munka elvégzése fontos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hanem az, hogy ki hogyan kommunikálja magát. Ezért gondoljuk azt, hogy az erőfeszítéseket elsősorba n a kormányzó pártoknak kell kezdeniük, és nem az ellenzéknek. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre Veres János miniszter úr kért szót. DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Molnár képviselő úr, az a kérésem, hogy először tájékozódjon, mielőtt ítéletet alkot. Nézze meg, hogy az állami vállalatok vezetőinek a javadalmazása - ahogyan ön fogalmazott - milyen nagyságrendű Magyarországon, hasonlítsa össze
