Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP):
2476 belülre utasították az SZDSZ önkormá nyzatait, hiszen azt hiszem, nincsen olyan liberális felfogásmód, amely megcáfolná a népfelség elvét, és azt hiszem, hogy a lakosság erről ítéletet mondott. Véleményt alkotott az SZDSZ politikájáról, és azon belül a szociális ügyekhez való hozzáállásról is . Ami elhangzott, amit hallhattunk, azok teóriák és szép szavak, amelyekre rácáfolt a gyakorlat a helyi szinteken is és most, itt a parlamentben is. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A vitában Bé ki Gabriella képviselő asszony kétpercese következik. DR. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Szeretném a munkára való ösztönzés kapcsán elmondani, hogy én miben látnám a megoldást, mert állandóan emlegetni, hogy ösztönözni munkára, miközben helyen ként és vidékeken beleütköznek a munkanélküliségbe, mert nincs munka se közel, se távol, se olyan, amit vállalkozók hoznának, se olyan, amit önkormányzat teremt a lakosok számára, én tehát ezt itt egy ilyen zsákutcás gondolatmenetnek tartom, és hibának, ho gy állandóan arról beszélünk, hogy munkára ösztönözni, minthogyha az illető munkához való viszonya csak azon múlna, hogy vane kedve dolgozni vagy nincs. Nem erről van szó, sajnos. Az érdekeltséget pedig én abban látom, hogy ha a munkából szerzett jövedele m meg a segélyjövedelem úgy ér össze, mint ahogy most ebben a jogszabályban összeér, hogyha ő részmunkából valamennyit kap munkajövedelemként, akkor segéllyel csak a plafonig lehet kiegészíteni, akkor azt gondolom, hogy az ösztönzés nincs meg, az érdekelts ég nincs meg. Az érdekeltséget az jelentené, hogyha azt érezhetné az ember, hogy ha erőfeszítést tesz, akkor egyről a kettőre jut; ehhez viszont nem veszítheti el a segély egész összegét egyből, automatikusan, hogyha munkába áll. (Az elnök a csengő megkoco gtatásával jelzi az idő leteltét.) És itt jutok el a párhuzamos folyósítás igényéig. Elfogadom azt, hogy csökkenő mértékű segélyt kell adni annak az embernek, aki dolgozik, de nem lehet ilyen mereven, csak a munkát meg a segélyezést összehasonlítva egy pla fonba ütköztetni őket! ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő asszony. Soltész Miklós, Kereszténydemokrata Néppárt, kétpercese következik. SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm, elnök úr. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy a törvény egy részének a valódi j ó vagy rossz voltáról vitatkozunk úgy, hogy tulajdonképpen ellenzéki képviselők védik meg a kormány álláspontját. Képviselő asszony, egészen más dolog, és talán itt Teleki László alátámasztja a mondanivalómat adott esetben, egészen más dolog papíron azt mo ndani, hogy milyen jó közel hozni a segélyt, illetve a munkával szerzett jövedelmet, mint a valóságban, ami van. Hadd mondjak el önnek egy esetet! Még a polgári kormány alatt próbáltunk szervezni, én magam is benne voltam, hogy minél több rászorult jusson hozzá gátakon, MÁV területén és autópályák mellett közmunkákhoz, hogy minél több embert tudjunk bevonni a munkával szerzett területre. (Csizmár Gábor csóválja a fejét.) Csóválja megint a fejét államtitkár úr - hát ez eszméletlen, komolyan most már! Lehet, hogy elfáradt, államtitkár úr. (Csizmár Gábor: Majd elmondom, hogy mit csinált a polgári kormány.) És ezen a területen az első évben, amikor még a minimálbér közel volt a szociális segélyhez, első évben alig találtunk embert, vagy akik jöttek, néhány hét m úlva vagy néhány nap múlva letették a szerszámot. A következő évben, akkor, amikor már a minimálbér magas volt, és ehhez kötöttük a béreket, abban a pillanatban és abban az évben alig volt fluktuáció, alig mentek el az emberek, sőt tolakodtak,
