Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BORSOS JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2465 eszeveszett kapkodást tapasztalhatunk, és ezt megfogalmazhatjuk úgy is, hogy r eformanarchia uralkodik ma Magyarországon, és ez káros. Különösen káros ott, ahol a stabilitás talán a legfontosabb: a létbiztonság területén, amely alkotmányos jogunk. Mivel a piacgazdaság ezt nem garantálja, hiszen a munkahelyeket nem képes garantálni, e zért felértékelődik e tekintetben szociális jogrendszerünk garanciaképessége és stabilitása. Ehelyett alighogy megszáradt a tinta a mintegy egy éve lóhalálában, kapkodva, végiggondolás nélkül az ellenzék, azaz a Fidesz és a KDNP minden figyelmeztetése, kér ése ellenére elfogadott módosítások után, itt vannak a minden elvszerűséget nélkülöző módosítási javaslatok. Nyilván a tekintetben meg fognak róni, hogy a felszólalásomban úgymond ez demagóg hozzáállás, olcsó populista szöveg, hiszen mostanság ez az egyik kedvenc szavajárásuk, amikor felvetéseket teszünk. Nos, nekünk más erről a véleményünk. Úgy gondoljuk, hogy az a következetlenség, vagy ha cinikus akarnék lenni, mondhatnám azt is, hogy szervezett hazugság, amit a szociális törvény kapcsán folytatott törvé nykezési gyakorlat is bizonyít, nos, az, ami káros és demagóg. Az, amikor szavazatot akarnak vásárolni, akkor eltörlik azt, hogy a segély egy részét természetbeni juttatással - ruha, élelmiszer és így tovább - lehessen folyósítani, aztán a választások után hirtelen jön a megvilágosodás, és rájönnek arra, hogy bizonyos helyeken a gyerekszegénység egyik leginkább tetten érhető fenntartója az, hogy a gyerekek után kapott segély a kocsmában köt ki. Vagy az a tény, hogy ugyanígy az idén nyáron életbe lépjen és h atályba lépjen egy önkormányzati választásokon politikai cukorkaosztogatásra okot adó vagy alkalmat adó, polgármesteri választási kampányhoz használható jogszabálymódosítás, eltörölték a munkavégzési feltételek támasztásának önkormányzati lehetőségét a sz ociális segély tekintetében; beépítve a segély összegét a családi pótlékba, azt a hamis látszatot keltve, mintha duplájára emelték volna azt, és ez akkor sem volt igaz, kedves képviselőtársaim, és most sem igaz, és nem is válik azzá. Mindezen hamisságok el lenére támogatni fogunk a javaslataik közül minden olyat, ami ugyan kimondatlanul, de beismerését jelenti annak, hogy tévedtek egy éve, és újra visszahozzák azoknak a szempontoknak legalább egy részét, amelyek csillapíthatják azt a feszültséget, amit ez a kapkodás okozott. Mire gondolok itt? Támogatni fogjuk azt, hogy újra munkavégzési feltételek előírásával is élhessenek az önkormányzatok a segély folyósítása feltételeként, nem helyes ugyanis az, hogy akár generációk nőjenek fel úgy, hogy ne ismerjék meg a rendszeres munkavégzést, a rendszeres erőfeszítést, és ne lássák ezt szüleik példáján. Támogatni fogjuk azokat a javaslatokat is, amelyek újra megerősítik azokat az egyes családokhoz szabható, mérlegelhető lehetőségeket, hogy a gyermekeket célzó segélyek valóban rájuk fordítódjanak, és ne tűnjenek el a kiskocsmák mélyén. Támogatni fogjuk a családi pótlék emelését is, na nem azért, mert egyetértünk azzal az úgynevezett családpolitikával, amit önök képviselnek, hiszen az a kapkodásnak és a liberális dogmák f eltétel nélküli végrehajtásának eredményeként rövidlátó, és hiányzik belőle a cél, az eszköz és a világos jövőkép, nem segíti a gyermekeket vállaló családokat. De a 2007. évi költségvetés leginkább őket fogja sújtani, ezért támogatunk minden olyan javaslat ot, amely számukra is forrásokat juttat. 2006 második felében azzal a veszéllyel kellett szembesülnünk, hogy a társadalmi kohézió erőteljesen lanyhulni fog, akár teljes hanyatlásba torkollhat, ha nem történik valami energikus ellenintézkedés. Ellentétben a hivatalos bizonygatásokkal, a hanyatlás kivédésére lehetségesek azonnali és hatékony lépések, van más út is, kedves képviselőtársaim. Azok a terméketlen gazdaságpolitikák, amelyeket a jelenlegi években folytattak, sem a világgazdaság pozitív fejleményeit nem tudták kihasználni, sem a mostani társadalmi kihívásokkal nem képesek szembesülni. Jelenleg a növekvő társadalmi veszélyekkel és a nyilvánvaló gazdasági romlással összefüggésben, alapvető gazdaságpolitikai irányváltás lenne szükséges, amely a célok öss zességében a teljes foglalkoztatottságot tekinti központi kérdésnek, és a monetáris, valamint a
