Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Áder János): - BORSOS JÓZSEF (Fidesz):
2428 A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása ELN ÖK (dr. Áder János) : Most pedig folytatjuk a vitát . Két hozzászóló jelentkezett még: Borsos József képviselő úrnak adom meg a szót, a Fideszfrakcióból; őt majd Horváth János követi, szintén a Fideszfrakcióból. BORSOS JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, eln ök úr. Tisztelt Ház! Én meglehetősen nagy érdeklődéssel és várakozással tekintettem a foglalkoztatási törvény módosítása elé, mint olyan ember, aki mondjuk, a szervezeten belül az ügyintézői szinttől az igazgatói székig megjártam a terepet. Jómagam is tudo m azt, hogy ez a törvény már ezer sebből vérzett, és nagyon sok mindent javítani kellene rajta. Ehhez képest azt gondolom, hogy néhány kérdésben tisztázni kellene néhány álláspontot. Rögtön az elején kezdeném azzal, Hankó Faragó képviselőtársam beszélt arr ól, hogy a kormányzatnak joga van ahhoz, hogy átalakítsa a saját igazgatási rendszerét. Ezzel úgy alapvetően egyet is értek, csak ez a szervezet, a munkaerőpiaci szervezet nem egy kifejezetten és kizárólag igazgatási szervezet, hiszen rajta keresztül költ ünk el egy több száz milliárdos olyan alapot, ami a munkaadók és a munkavállalók befizetéseiből jön létre, és alapvetően nem kizárólag igazgatási funkciókat lát el, hanem azért a munkaerőpiacon nagyon sok egyéb tennivalója is akad. És mint ilyen, azt gondo lom, hogy ha arról beszélünk, mint amiről majd fogunk a következő törvényjavaslatok kapcsán, hogy európai szociális párbeszéd és egyéb ilyen kérdések, akkor nem vagyok benne biztos, hogy ezt célszerű kormányhatározati szintre vinni, legalábbis minden részl etét nem célszerű ilyen szintre vinni. Már csak azért sem, mert ennek a szervezetnek - mint általában az államigazgatási szervezeteknek - a stabilitására valamilyen módon azért szükség van, mert az azért nem mehet, hogy minden komolyabb államigazgatási sze rvezetnek a neve, a felállása, az alakulása, mondjuk, négyévente kormányonként megváltozzon. (17.10) A közigazgatásban nagyon szükséges és fontos egyfajta stabilitás, annak ellenére, hogy nagyon jól tudjuk - és egyet is értünk abban , hogy sok tekintetben át kell alakítani a rendszereket, de úgy kell átalakítani, hogy nyilvános legyen, és folyamatában jól előrelátható legyen, hogy mikor mi, hogy változik. Ha már az Unióról beszélünk, és majd fogunk beszélni a kétoldalú párbeszédek rendszeréről, felhívom a tisztelt kormányzat figyelmét arra a fogalomra és az Unióban egyre inkább elterjedő munkamódszerre, amelynek még nem alakult ki a magyar megfelelője, és ott úgy hívják, hogy concertation. Ez arról szól, hogy általában munkaügyi, szociális és gazdasági kérdésekben, témákban egy háromoldalú, tripartit módon történő egyeztetés és menedzselés jelenik meg, de ez nemcsak ebben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy közösen jelölik ki a célokat, közösen választják meg az eszközöket, módsze reket, és együttesen vállalnak felelősséget a végrehajtásért és a megvalósításért. Ennek egyfajta csírájának volt tekinthető a munkaügyi tanácsi rendszer Magyarországon. E tekintetben nem lenne célszerű visszalépnünk, már csak azért sem, mert más irányokba n nagyjából ezt az elvet, ezt az uniós elvárási rendszert próbáljuk meg visszaerősíteni. Azt gondolom, hogy az olyan érdekegyeztetési fórumoknak, mint az érdekegyeztető tanácsok, inkább több jogosítványt kellene adni, több lehetőséget és ezzel együtt több felelősséget is ennek az uniós elvnek megfelelően. Nem jó, ha a törvényben e tekintetben visszalépések történnek. Arról a kérdésről, hogy Magyarországon vannake régiók vagy nincsenek, nyilván megoszlik a véleményünk. Az én személyes véleményem az, hogy Ma gyarországon vannak régiók, de csonka régiók, mert a természetes régiók másik fele általában a határon túl található, és ha a jövőben
