Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2415 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : A Fidesz vezérszónokának, Bernáth Ildikó képviselő asszonynak adom meg a szót. BERNÁTH ILDIKÓ , a Fidesz képviselőcsopo rtja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb, amikor a bizottság kisebbségi véleményét ismertettem, már elmondtam röviden, hogy miért nem támogatjuk a benyújtott törvényjavaslatot. Bár a benyújto tt törvényjavaslatnak kétségtelenül vannak olyan változtatást javasoló módosításai, amelyek támogathatók - ilyen például a keresetpótló támogatás felemelése az eddigi 60 százalékról 100 százalékra azok részére, akik képzésben vesznek részt , de ezek a poz itív változások kisebb mértékben szerepelnek a javaslatban, és nem fedik le azokat a változásokat, amelyek mégis negatív irányban viszik el ezt a törvényjavaslatot. Mint már az előzőekben említettem, ennek a törvényjavaslatnak az a legnagyobb problémája és hibája, hogy feles törvénnyel módosít olyan törvényt, amelyhez a parlament kétharmadának a hozzájárulása kellene; vagyis a régiókról van szó. Az előbb Gúr Nándor képviselő úr arról beszélt, hogy különböző okok miatt milyen fontos a decentralizáció. Nos, a decentralizáció fontosságával magam is egyetértek, de ez a törvényjavaslat nem decentralizál, hanem centralizál. Úgy beszél helyi szervezetekről, hogy ez alatt régiót értenek. Még meg sem született ennek a törvénynek az elfogadása, nemcsak hogy elfogadása , de még a javaslatot sem nyújtották be a parlament elé, már meghirdették a különböző megyékben, hogy hol lesz a munkaügyi központok - amelyek eddig megyei központok voltak - régiós központja, és dúl a harc, a küzdelem, hogy a régiós munkaügyi központnak k i legyen majd a vezetője, illetőleg az igazgatója. (Csizmár Gábor: Hol?) Államtitkár úr nem tud róla, majd egy kávé mellett szívesen tájékozatom önt erről a fejleményről. (Csizmár Gábor: Köszönöm szépen.) A megyei munkaügyi kö zpontok, a kirendeltségek és az eddigi központi irányítást ellátó Állami Foglalkoztatási Szolgálat, mint ilyen, teljes egészében kikerül a törvényből, és kormányrendelet fogja majd valamikor szabályozni mindazokat a feladatokat, egymás közötti kapcsolatoka t, hatásköröket, amelyeket eddig a törvény szabályozott. Amikor ezt a módosítást megkifogásoltuk, erre az volt a válasz - kicsit ironikusan és karikírozva mondom , hogy meg akarják kímélni a parlamentet és a képviselőket attól, hogy mindenféle csipcsup ü gyekkel zargassanak bennünket. Államtitkár úr! Nyugodtan zargassanak bennünket törvénymódosítási javaslatokkal, és ne hatalmazzák fel a kormányt olyan jogosítványokkal, amelyekre ez idáig - 1991 óta - nem volt példa. ’91 óta hatályos ez a törvény, miért pr obléma az, hogy ezeknek a szervezeteknek a feladatát, hatáskörét, illetékességi területét - amelyet most mellesleg miniszteri rendelet fog szabályozni - ez idáig a legmagasabb szintű jogszabály, vagyis törvény szabályozta. Igen, ezek olyan fontos kérdések, amelyek módosítása, átalakítása - és nem a hatályon kívül helyezése - ide tartozik a parlament elé. A megyei munkaügyi tanácsok feladat- és hatáskörét is teljes mértékben átalakítja, hogy egészen pontos legyek, csorbítja ez a törvény. A munkaügyi tanácsok , most szó szerint idézem, mert szeretném, ha államtitkár úr is ugyanazt hallaná, amit mondani szeretnék, tehát a szó szerinti idézet így hangzik: “A munkaügyi tanács dönt a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének a megyében rendelkezésre álló esz közei felhasználásának elveiről és az egyes támogatások arányáról.” Ezt most megváltoztatják, mert sajnos kétségem nincs a felől, hogy a szocialista képviselők meg fogják ezt szavazni, még akkor is, ha esetleg nem értenek ezzel egyet. Most a változás szeri nt itt csak véleményezési joga lesz a munkaügyi tanácsnak. Nem értem, miért, államtitkár úr. Hiszen a munkaügyi tanácsok ezzel a jogosítvánnyal, amely ma még hatályban van, a következőkről dönthettek: a Munkaerőpiaci Alap 2005ös beszámolója szerint éves szinten 36 milliárd forint felett diszponáltak megyénként, egyegy megyét illetően ez durván másfél milliárd forint körüli összeg. Olyanokról dönthettek, hogy mi legyen a közhasznú foglalkoztatással, milyen képzések legyenek, a bértámogatás, a pályakezdők támogatása, a vállalkozóvá válás, a
