Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2406 nyugdíjlehetőség. Ezt hiánynak nevezni úgy önmagában, mondjuk úgy, hogy finom csúsztatás, és akkor nem is durván jellemeztem ezt a megszólalást. Kérdezték a vitában többen, hogy miért nem lehetett a két nyugdíjtörvényt egyszerre benyújtani, ahogy néhányan ironizáltak, az októberit és a novemberit miért nem lehetett egyszerre. Lehet, hogy nem elégszer mondtam el, ezért még egyszer elmondom: a korkedvezményes nyugdíjre ndszerre vonatkozó mostani törvényjavaslatunkat az Országos Érdekegyeztető Tanácsban - tanú erre Szabó Endre elnök úr, aki most a munkavállalói oldal soros elnöke, akit köszöntök az ülésteremben - meglehetősen régóta tárgyaljuk. Most jutottunk el abba az á llapotba, hogy a munkavállalói oldal ezt a konstrukciót támogathatónak, továbbviendőnek, továbbfejlesztendőnek tartotta. Most jutottunk el tehát oda, hogy az érdekegyeztetési fórumokat megjárva tudtuk a törvényhozás elé hozni. Tudom, hogy ez a fideszes kép viselők számára szokatlan magatartás, mert '98 és 2002 között fittyet hánytak az érdekegyeztető fórumokra. Ez rendben van. Nem baj, lehet ezt továbbra is gyakorolni, de nekünk ez fontos. Nekünk fontos volt, hogy megegyezzünk az Országos Érdekegyeztető Taná csban, legalább a munkavállalói oldal támogatását bírjuk, és a munkáltatói oldal se ellenezze olyan vehemenciával, amilyen vehemenciával számos más metódust, módszert egyébként hol a munkavállalói, hol a munkáltatói oldal elutasított. (15.30) Azt gondolom, hogy ezt kellene méltányolni. Lehet erre azt mondani, ez nem olyan fontos, mint hogy a törvényhozásban egyszerre tárgyalni a két törvényt. Számunkra volt ez olyan fontos, és ráadásul a konstrukció tartja magát az eredeti országos érdekegyeztető tanácsi me gállapodáshoz, amire egyébként még vissza fogok térni. Borsos képviselő úrnak említeném, hogy az Orbánkormány négy évig volt kormányon, nem kettő, hanem négy évig, 1998 és 2002 között. (Borsos József: Nem ezt mondtam!) Csak említette, hogy önök két évig, mi pedig hat. Ha pontosan számoljuk, akkor ez egy ’97es döntés volt, abból egy év a Hornkormányé, de egyébként az nem, mert egy kitolt határidő volt, utána következett négy év fideszes kormányzás, semmi nem történt, csak időben a továbbtolása, és utána k övetkezett a következő négy év, amikor szintén továbbtoltuk ezt a problémát, és most van az a pillanat, amikor egy kifutását teremtettük meg egy konstrukcióval az Érdekegyeztető Tanácsban való megegyezés alapján. Járulékemelésről vagy járulékátrendezésről vane szó? Azt gondolom, hogy ha valaki elolvassa ezt a törvényjavaslatot, akkor világosan látja, hogy itt egy járulék- és adóteherátrendezésről van szó. Ugyanis ma is kifizetjük mindannyian ezt a 25 milliárd forintot. Mindannyian fizetjük. Minden adó- és járulékfizető fizeti. Mi történik a javaslat szerint? Világossá válik, hogy az, aki az egészségkárosodást okozza, az viseljen ezért felelősséget, több terhet. Ha ez közfoglalkoztató, akkor a köz pénzéből, az adófizetők pénzéből, ha ez magánfoglalkoztató, akkor pedig a saját maga kockázatára vállalja ennek a többletterheit. Vagy megszünteti az egészségkárosító hatásokat, vagy vállalja annak a többletterhét, hogy emiatt korkedvezménnyel előbb mennek el az emberek onnan, arról a munkahelyről nyugdíjba, és enn ek a fedezetét megteremti. Azt gondolom, hogy ez egy vállalható, korrekt helyreállítása a mai igazságtalanságnak, mert a mai rendszerben eltűnik a felelősség. Eltűnik a felelőssége a munkáltatónak azért, hogy egészséges legyen a munkahely, és eltűnik a fel előssége, hogy kik is azok, akiknek az elhalasztott beruházása vagy mulasztása miatt kell a köznek lényegesen többet fizetnie. Ráadásul ezt úgy tesszük, hogy egy ötéves, belátható idővel tervezhető módon, ötéves tervezhetőséggel, hiszen 2011ben fog belépn i az, amikor teljes egészében a károsítót terheli a rendszer. Többen felvetették, hogy mi van akkor, hogyha a munkáltató nem fizet, mi lesz a munkavállalóval. Pont azért van két törvényben a kettő, hogy ne függjön össze, hogy a munkavállaló akkor is jogosu lt legyen, mert egészségkárosító munkahelyen dolgozott iksz évig, és csak ettől függ az ő jogosultsága, és nem függ attól, hogy a munkáltató befizettee. A munkáltatótól majd ezt a
