Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz):
2403 Tehát én arra kérem önöket, hogy vegyé k komolyan a Magyar Országgyűlést, eléggé lejáratódott az Országgyűlés tekintélye soksok ügy miatt. Most szerintem ne menjünk bele ebbe a kérdésbe, hogy miért. Próbáljuk meg helyreállítani, és próbáljuk meg valóban komolyan venni egymást, ellenzéket is. K öszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre Lénárt László képviselő úré a szó. LÉNÁRT LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Borsos képviselőtársam Flaubertelméletével egyébként, ami a l átóhatárra vonatkozik, pont meg lehet kerülni a Földet, és utána már nem lesz újabb látóhatár. De nem is ez lenne a lényeg. (Egy taps a Fidesz soraiból.) Talán inkább az, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet megkerülni. Köszönöm, Babák úr, ha ön is ilyen tré fás lesz, én is tapsolni fogok. (Derültség.) Tehát azt gondolom, hogy megkerülni néhány kérdést nem lehet. Az ellenzék képviselői arról beszélnek, hogy a nyugdíjkasszának a szolidaritását nem lehet egyébként felrúgni, nem lehet megváltoztatni. Szívem szer int én ezzel egyetértenék, csak lassanként a nyugdíjkasszából nemhogy szolidaritást nem lehet vállalni, hanem nyugdíjat nem lehet kifizetni. Egyébként pedig vitathatjuk, hogy ez kinek a hibája, és hogy hogyan történt, és az elmúlt 1617 évben mi változott és mi nem változott. Azt gondolom, olyan típusú javaslatokat várnánk önöktől, ami abban segítene, hogy amikor a nyugdíjkérdést kezeljük nyugdíjkorrekcióval, a jelenlegi törvénymódosító javaslattal (Babák Mihály: Ne cseréljük fel a szerepeket, te kormányozo l…) , akkor együttesen valamilyen módon valamilyen olyan megoldást találjunk, amiben pénzt is lehet találni, ahol egyébként nem kell az embereket megadóztatni, megsarcolni, ahogy önök mondanák, tehát valamilyen ötletet, ne azt, hogy ne csináljunk semmit, és hogy minden maradjon a régiben. (Babák Mihály: Azt mi nem mondjuk.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Aszódi Pál következik. (Babák Mihály: Szóltam, hogy tapsoljanak meg!) Aszódi Pálé a szó, ha jelentkezett, két pe rcre. DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Lénárt képviselő úr föltette a kérdést, szabadjon válaszolni. Azt mondom, amit Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak mondtam az Idősügyi Tanács ülésén: ha a Medgyessykormány által vállalt 400 ezer munkahely teremtése megtörtént volna, akkor 400 ezer munkavállalói járulék befizetése nem hiányozna a nyugdíjkasszából; ez az egyik. Ennek van egy másik oldala is, mint ahogy az éremnek mindig, nemcsak hogy nem jött be a járulék a kasszába, hanem a 400 eze r, sőt növekvő létszámú munkanélkülit még támogatni is kellett bizonyos csatornákon. Hát kérem szépen, ezért hiányos a nyugdíjkassza, mert a kormánynak nincs olyan gazdaságpolitikája, amelyik munkacentrikus lenne, munkavállalócentrikus lenne, és a vállalk ozóbarát politikát ösztökélné; ehelyett súlyos adókkal terheli. A mai téma is, hogy tárgyszerű legyek, igaz, hogy az elnök úr már elment, a mai téma is arról beszél, hogy majd a munkavállaló vagy a munkáltató fizesse meg. Rendben van, fizessenek! De akkor miből? És akkor hogy telítődik majd meg az államkassza, ha az a munkáltató mégis úgy dönt, hogy a saját megélhetése - minden ember gyarló - fontosabb neki, mint az X. munkavállalónak az ügye, és akkor egyszerűen elkezdi őket távolítgatni, mert ezt a járulé kot az egyéb adók mellett már nem fogja bírni. Hát ezért üres a kassza!
