Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz):
2392 150 ezer ember így foglal koztatva, ez nem is lehet cél. A munkakörülményeket meg kell változtatni. Nyilvánvalóan új foglalkozások lépnek be, új veszélyeztetettséggel léphetnek be. Úgy gondolom, az egészségvédelmi rendszabályokat mindenképpen fokozni kell. Van a törvényjavaslatban egy olyan kitétel, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapnak lesz olyan lehetősége, hogy a foglalkoztatónak, a munkáltatónak a munkakörülményeit is tudja ellenőrizni, és felül tudja bírálni azt, hogy valójában milyen körülmények között dolgozik az ott dolgozó emb er. És természetesen jogköradottsága lesz az is, hogy az ágazati minisztériummal együtt meghatározza azt, hogy az a munkakör korkedvezményre jogosíte vagy nem, és a munkáltatóval szemben kötelezheti a munkáltatót arra, hogy igen, annak minősíti, és annak megfelelően a járadékot is be fogja ott “vasalni”. De kétségtelenül, aki ilyen munkakörben foglalkoztat embereket, azokat a terheket igenis ő vegye át, és ő vigye tovább. És az az egy év arra szolgál, amikor a költségvetés veszi át a munkáltatóktól ezeket a terheket, hogy felkészüljenek az újabb feladatokra. Aki üzemorvosként dolgozott, és én dolgozom ma is, tudom azt, hogy milyen munkakörülmények között dolgoznak emberek kohászati üzemben. Azokat a viszonyokat, körülményeket sok év alatt sikerült nagyon jó irányba vinni, olyan munkavédelmi előírásokat bevezetni sok év alatt, ami a legkisebb kockázatot jelenti az emberek egészségére nézve, és ilyen úton kell tovább járnunk, mind a környezeti ártalmat csökkentve, mind pedig az ember egészségi ártalmait csökke ntve. Viszont ehhez megfelelő, nemcsak egyéni védekezőeszközökre van szükség, hanem megfelelő kontrollrendszerre is szükség van. Valóban van egy olyan terv, hogy az ÁNTSZtől átkerül a szociális és munkaügyi tárcához ez a rész. Gondolom, miután a munkavéde lmi részét ma sem az egészségügy végzi, hanem a gazdasági tárca foglalkozik vele, egységesen, egy kézbe véve talán hatékonyan tudja majd ezt a tevékenységet folytatni. Hosszú távon biztos vagyok abban, nekünk az a célunk, hogy az ilyen munkahelyeken dolgoz ó emberek egészségét mindenképpen óvjuk. Nem az a cél, hogy a munkahelyek szűnjenek meg egyértelműen, hiszen ilyen nehéz munkakörülmények között dolgozó emberek vannak, lesznek is, ilyen munkahelyek lesznek is, bár a pékséget illetően ma már olyan automata pékségek vannak, hogy a hagyományos, régi, lapátos pékműhelyektől már el lehet tekinteni sok esetben. Bízom benne, hogy nagyon sok munkahelyen ezt az utat fogjuk tudni járni. Azt hiszem, hogy amikor itt azt mondjuk, hogy 3 ezer ember kerül évente korkedve zményes nyugdíjba, akkor ebben a MÁVdolgozók és a hivatásos rendészeti emberek nincsenek benne, tehát a számuk valójában nagyobb. Hosszú távú koncepcióban gondolkodva ez az összes nyugdíjátalakításnak egy olyan részét képezi, amely mindenkinek jó. Még eg yszer hangsúlyoznám, a meglévő kedvezményeket senki nem fogja elvonni, itt egy járulékfizetés lép be, és azért kell ezt törvényi szintre emelni véleményem szerint, mert egy rendeleti szint mindenképpen alacsonyabb, és a jövőt illetően, a jövő évtől kezdve több olyan törvénymódosítás készül, amely egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy a munkaegészségügyi szabályokat jobban betartva az emberek egészségvédelmét szolgálja a törvénykezés is. Azt hiszem, tekintet nélkül arra, hogy ki melyik oldalon ül, egysége s célunk lehet, és egységes feladatunk. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Szabó Erika, a Fidesz képviselő asszonya. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony. DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz) : Köszönöm , elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék egy kicsit tiszta vizet önteni a pohárba, hogy miért alakult ki ez a heves vita, és a félreértések milyen szinten és hogyan alakultak itt a felszólalásokban. Valóban, van egy törvénykezési kényszer, amit az Alkotmánybíróság döntése alapján a kormánynak meg kell tenni, kormányrendeleti szintről törvényi szintre kell emelnie a
