Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FILLÓ PÁL (MSZP):
2387 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha figyelmesen hallgatta a vezérszónoki előadásomat, én azt mondtam, hogy egyik oldalró l ez a törvény valóban egy kötelezettséget teljesít, és olyan értelemben valóban megoldja a dolgokat, a törvényi kötelezettségeket. De hozzátettem azt is, hogy ami a színfalak mögött van, ami egy másik törvényben van benne, ami ehhez szorosan kapcsolódó tö rvény, az pedig a 2007. évi költségvetést megalapozó társadalombiztosítási és adótörvényeket jelenti. És ebben bizony benne van ez, nem szabad ezt negligálni, meg azt mondani, hogy nem számít ez az összeg a vállalkozóknak, és nem lesz kihatása az elkövetke zendő évekre. Való igaz, 2007re még nem, de nem szeretném még egyszer felsorolni azt a számegyenest, amivel évről évre emelkedik a vállalkozók terhe; 2011re 13 százalékkal fog emelkedni. És nem helyes szerintem, hogy szembeállítunk munkahelyeket munkahel yekkel. Egyszerűen a társadalmi szolidaritást csökkentheti az, amikor azt mondjuk, hogy az a 15 ezer munkavállaló, akiről beszélünk, és az a 234 ezer, akik évente úgy mennek nyugdíjba, hogy ők fizessék meg vagy az ő munkáltatóik fizessék ezt meg. Hol fog tudni egy pékműhely adott esetben sokkal jobb körülményt biztosítani a számukra? Lehet, hogy szociális területen igen, megépíti a mosdót, de attól még ugyanolyan forróság lesz a pékműhelyben. Egy bányában, keszonban lent dolgozó embernél hogy tudnak még j obbat csinálni? Kicsit rugalmasabb lesz a szék vagy a hely, ahol lesznek? Egy buszsofőrnél leaszfaltozzák teljesen simára az egész országot, a vidék összes útját? Hogy lesz jobb az ő munkahelye osztrák, német vagy svájci munkatársaihoz képest? Amikor minke t minősít, akkor azt is hallgassa meg, amit mi elmondunk. És amikor ön Fónagy Jánost támadja, hogy a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kötelező magánnyugdíjpénztárat miért említette? Azért említette, államtitkár úr, mert min dig számon kérik az ellenzéktől, hogy hol lehet adott esetben megtakarítani. (Az elnök újból csenget.) Itt meg lehet, államtitkár úr. Köszönöm a figyelmüket. (Felmutat egy iratot.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalás ra megadom a szót Filló Pálnak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon! FILLÓ PÁL (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Én örülök annak, hogy a vita vége felé már kicsit visszafogottabban fogalmaz mindenki. Én is igyekszem visszafogott lenni. Igen tisztelt Képvise lőtársaim! Higgyék el, hogy nem jó dolog az, hogyha szakmákat, szakmacsoportokat olyan dolgokkal fenyegetünk, amely veszély itt nincs, amely nem fenyegeti őket. Higgyék el, hogy ez a törvény nem fenyegeti a buszvezetőket, nem fenyegeti a bányászokat, nem f enyegeti a pékeket, és sorolhatnám tovább a szakmákat. Esélyt adtunk arra tulajdonképpen, hogy a korkedvezményes nyugdíj rendszere ne szűnjék meg. Ezt az államtitkár úr is elmondta, hogy ha most nem fogadjuk el ezt a törvényt, akkor gyakorlatilag az előző törvényi szabályozás alapján, amit itt a parlamentben már jó pár évvel ezelőtt fogadtunk el, megszűntek volna ezek a lehetőségek. Tehát úgy gondolom, hogy azért ezt is el kell mondani, ezt is figyelembe kell venni, amikor itt a borzasztó érdeksérelmekről b eszélünk. Higgyék el, én a legjobb indulattal mondom, hogy a munkáltatóknak is van felelőssége abban, hogy milyen munkahelyi körülményeket teremtenek. És ösztönözni kell őket a tekintetben, hogy javítsanak ezeken a feltételeken. Ha nem ösztönözzük őket, ha nem azt mondjuk, hogy úgy jó, ahogy van, majd fizeti a nagy közösség, valamennyiünk adófizetői pénzéből, akkor soha nem fognak ezen változtatni - hát miért változtatnának? Senki se saját magának az ellensége. Miért venne ki 10 fillért a saját zsebéből, hog yha valaki helyette ezeket a költségeket megfizeti?
