Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László):
2379 Köszönöm, elnök úr. Ti sztelt Országgyűlés! Engem tényleg bánt, hogy több ellenzéki képviselő olyan beszédet mondott, mintha egy dráma lenne előkészítve ebben a törvényjavaslatban. Ez vonatkozik még MDFes képviselőtársamra is, aki egy kicsit megértően fejezte be a beszédét. (13 .30) Nincsen változás. Semmilyen értelemben nincsen változás. Görgetünk magunk előtt egy feladatot, amihez tudjuk, hogy hozzá kellene nyúlni. '97ben, amikor tényleg reformot csinált a Ház a nyugdíjrendszerben, kitűztünk egy dátumot, hogy addig majd valami kor hozzányúlunk. Eltelt jó kilenc év, és nem nyúltunk hozzá, és most még egy kicsit tovább toljuk. Ha valaki tényleg veszi a fáradságot, és elmerül ebben a mellékletben, hogy itt milyen szakmák vannak felsorolva, hát a javarésze már a múlt, már nincsenek ilyen foglalkozások, megszűntünk az acél országának lenni, nincsen olyan nehézipar, melegüzem és a többi, és a többi! A 800 foglalkozásnak, azt gondolom, hogy a jelentős részét könnyűszerrel lehetne lehúzgálni, mert megváltozott az élet. De má st mondok: ott van a sütőipar, a pék. Miért gondoljuk, hogy ugyanaz a fizikai fáradság egy meleg kemencébe lapáttal bedobálni a kenyeret, mint egy kenyérsütő gépen megnyomni a gombot, hogy működjön a sütés? Tehát azt gondolom, hogy igen, megérett rá az idő , hogy ezeket a szabályokat újrabogarásszuk és megváltoztassuk, de még egyszer mondom, ez a törvény nem ezt a drámát hordozza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. K étperces felszólalásra következik Ékes József, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, képviselő úr! ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Béki Gabriella Képviselőtársam! Egy dolgot szeretnék kérni. Csak egy éjjel n e tegyen semmit, csak amikor a pék dolgozik, ott álljon a kemence mellett. Ennél ne csináljon többet, és talán ebből majd elég sok dolgot fog tapasztalni. A másik ilyen kérdés. A sógorom, akinek négy hónapja volt vissza, hogy korkedvezménnyel el tudjon men ni nyugdíjba bányászként, tüdőrákban halt meg. Az embernek fájdalmas az, hogy olyan dologhoz próbálunk hozzányúlni, ami egy élet tevékenységében speciális, az egészségre, a testre, a fizikai állapotra ható tényező; amikor azt mondjuk, hogy rátestáljuk a mu nkaadóra a költségeket. Tisztelt Államtitkár Úr! Legyen olyan kedves nekem megmondani, a szolidaritási adót hova fogják tenni. Én most nem arról a szakszervezeti bizalmiról beszélek, akinek naponta beírták a bányában a falézkönyvbe, hogy ő is lent dolgozot t, és elment korkedvezménnyel nyugdíjba. Én azokról az emberekről akarok beszélni, akik valóban egy üveggyári kemence mellett, adott esetben egy kohóban dolgoznak. Ma is vannak még sajnos olyan tevékenységek, amelyek nem szűntek meg, ugyan mérséklődtek, de ugyanúgy megmaradtak ezek a tevékenységek. Vagy a buszvezetőknél. Mit fog tenni a munkaadó? Tudja, kedves Béki Gabriella képviselő asszony, annyi kistelepülés elérhetősége fog csökkenni, amennyivel majd a munkáltató pontosan a járulék befizetése miatt csökkenteni fogja a létszámot és a járatszámot. Ennek a vetületét tessék megnézni! Szeretném feltenni azt a kérdést, hogy jelen pillanatban ez a kormány hány társadalmi réteggel vagy vállalkozással szemben nem indított támadást. (A z elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tessék a szolidaritási adót erre fordítani! ELNÖK (Mandur László) :
