Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz):
2345 mint száz évvel ezelőtt is meg az ipari forradalom idején, hogy másik szakmára tanították egyletekben a fiatalokat, és olyan szakmára, amiben el tudtak helyezkedni, ha az akkori szakma nem tudta már foglalkoztatni őket. Tehát én azt gondolom, hogy többek közt a második szakma - vagy ha úgy tets zik, akkor a harmadik, ha ez se jön be, vagy ha arról van szó, hogy az ember egy élet leélése alatt vagy öt szakmát kell hogy tudjon , sokkal olcsóbb az államnak az az ember, aki adófizető, mint akit segélyből kell eltartani. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Belekezdtem egy gondolatba, majd a miniszter úr érintet te is ezt a gondolatot. Igazából arról szól a történet, hogy a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének a legnagyobb vesztesei azok voltak, akik szakmai tudással nem rendelkeztek, a munkaerőpiac azt igazolta vissza, hogy igazából rájuk nincs olya n mértékben szükség, mint ahogy a korábbi időszakban a foglalkoztatás tekintetében helyt tudtak kapni. Akár kimondjuk, akár nem mondjuk ki, a romák, a cigány lakosság nagyobb mértékben érintett ilyen értelemben, mert alulképzettebbek. Nekünk felelősségünk van abban - meggyőződésem szerint kölcsönösen , hogy az alulképzettség vonatkozásában változtatásokat indítsunk el, változtatásokat az általános iskolai, majd a szakképzés megszerzése tekintetében elsődlegesen, és azért, mert ez adja meg az esélyét a norm ális életnek. Azt hiszem, azt gondolom - hogyan mondtam? , kétirányú ez a dolog: minden államitársadalmi segítséget meg kell adni a tekintetben, hogy ez a folyamat ilyen irányban alakuljon, másik oldalról pedig a motivációs hajlandóságot fel kell ébreszt eni, hogy van értelme, van miért szakmai tudást szerezni. Csak egy példát szeretnék mondani: ugyan nem a mostani törvény keretei között tárgyaljuk, de még a mai napon a foglalkoztatási törvény keretei között fog szóba kerülni, hogy például, aki az állásker esési támogatás keretei közül képzési lehetőséget vesz igénybe, arra vállalkozik, abban az időszakban, amíg képezteti magát, a keresetpótló juttatás összegét kapja, ami a minimálbér korábbi 60 százalékával szemben 100 százalékos mértékű. Ez nyilván a megél hetés alapjait segíti. Azt gondolom, ez is egy eszköz, és sok minden egyéb eszközzel kell segíteni, de az önazonosulás készségét is erősíteni kell, mert másképp nem tudunk célba érni e tekintetben. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Lezsák Sándor) : K öszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Pelczné dr. Gáll Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz. (10.50) PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz) : Hogy is mondta, miniszter úr? Ha egyszerűen lehet és kell fogalmazni, akkor mit mondott? Én azt mondanám, hogy felhívás vo lt keringőre, amit ő mondott. Azt mondta, hogy alkossunk közösen szabályokat. Egyetértek ezzel a megfontolással, viszont akkor azt kérem, hogy tekintsük komplexen ezt az egész kérdéskört. Ahogy itt többek által elhangzott már, bizony nagyon sokféle és nagy on sokszínű ez a piac, mármint az intézményi piac, akik részt vesznek a szakképzésben és a felnőttképzésben. Ez a sokszínű piac azonban nem hordoz magában egyenszilárdságot. Egészen egyszerűen nem egyforma követelményeket támasztunk a képző helyek vonatkoz ásában. Javaslom az államtitkár úrnak ennek az áttekintését, egészen onnantól kezdve, hogy az akkreditáció célját konkrétan meg kell fogalmazni, és onnantól kezdve az intézménnyel szemben és magával a képzéssel szemben is szigorúan, számon kérőleg kell fel lépni.
