Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter:
2342 program egésze kell, h ogy haladjon, és ebben meghatározó, hogy a gazdaság, a munkaerőpiac megrendelése a képzési struktúrában, a képzések tartalmában és nyilván a struktúrán belüli kapacitásokban meghatározó legyen. A munkaerőpiac szereplőinek, a munkáltatóknak, a kamaráknak il yen értelemben való bővülő részvétele nyilvánvaló módon erről szól, de jelzem, hogy a felnőttképzés és a szakképzés lehetőség szerinti integrált együttműködése nemcsak arról szól, amivel mi itt érvelünk a javaslat indoklásában, hogy akkor az hatékonyabb, j obban használja fel az eszközöket; természetesen erről is szól. Több kollégánk szólt arról itt a képviselők között, hogy természetesen úgy helyes, ha ezeket a pénzeket - a konvergenciaprogramra tekintettel is - a leghatékonyabban használjuk fel. Igen, de h ozzáteszem, szól arról is, hogy hidat teremtsünk a felnőttképzés által a gazdaság és az ifjúsági szakképzés között. Logikus az a gondolat, hogy ha egy cég a saját mai alkalmazottai képzésére az ő szükséglete szerint kifizet nagyon komoly forrásokat, befekt et nagyon komoly pénzeket, akkor nyilván olyan tudást vásárol és olyan szerkezetben, amire neki vagy most, vagy a következő időszakban a fejlesztései szempontjából szüksége van. Magyarán, ha éppen az ifjúsági szakképzést képesek vagyunk összekötni a felnőt tképzéssel, és kivinni a felnőttképzési piacra ezeket az intézményeket, akkor nemcsak forrásokat teremt az ifjúsági szakképzésben, a felnőttképzésben való piacilag finanszírozott részvétel lehetősége, hanem azt a tudást, azt a munkaerőpiaci, gazdasági meg rendelést is integrálja, amely nélkül nem lehetne egyébként biztos tudást adni a gyerekek kezébe. Ez olyan - (Pelczné dr. Gáll Ildikó felé:) mondom a képviselő asszonynak , mint az egyetemeken a posztgraduális vagy a szakmérnöki vagy a továbbképzési rends zer, amiről tudom jómagam is - az oktatók közül nem mindenki ismeri el , hogy a legerősebb piaci visszajelzés arra nézve, hogy az alapképzésben mit kell biztosítani ahhoz, hogy egyébként a gazdaság igényeinek eleget tudjunk tenni. Itt tehát egy tartalmi h íd megteremtéséről is szó van, nemcsak egy egyszerű szerkezeti változásról. A harmadik dolog, amit röviden szóba hoznék, nem tűnik ilyen horderejűnek, de nagyon lényegesnek tartom: ez a tanulószerződéseknek a kérdése, többen kitértek rá. Ahhoz, hogy ne a l evegőbe képezzük a fiatal embereket, kulcskérdés, hogy a szakma felelősséget vállaljon értük, és ha kell, mérjen és szelektáljon; de azok esetében, akik alkalmasnak bizonyultak, teremtsen is garanciát arra, hogy nem a levegőbe kerülnek akkor, amikor végezn ek. A tanulószerződések 99 százalékban ezt jelentik, vagy hát azok esetében 99 százalék, akik bent tudtak maradni a tanulószerződés keretében, akikről így döntött a cég. Ezért tehát ezt éppen - megint Ékes képviselő úrra hivatkozom - azon korábbi évtizedek ben kialakult gyakorlat újszerű változatának tartom, amelyik a korábbi ösztöndíjak és a munkahelyre való gyakorlati képzési kihelyezés helyébe lép. A negyedik dolog, amit szeretnék megemlíteni, az két probléma. Nem szól róla a törvényünk, elnézést kérek, h ogy olyat hozok szóba; nem is szólhat róla, mert nem ezzel az eszközrendszerrel kell megválaszolni, de fontos, érinti a szakképzést, ha már itt szóba került. Az egyik a lemorzsolódás a szakképzés 910. évfolyamán. Drámai mértékű a lemorzsolódás, megjegyzem , elsősorban azért, mert még mindig nem ad elegendő kapaszkodót a képzés 910. évfolyamán az elméleti szakképzés és a gyakorlati képzés. Ennek arányát a mostani közoktatási törvény lehetősége alapján - mert abban nyitottunk - meg fogjuk teremteni a finansz írozás oldalán is. Ehhez sem kell törvénymódosítás, csak szóba hozom, hogy benne van a csomagunkban, mert az a fiatal ember a szakmába, a szakiba és a munkahelybe akkor tud kapaszkodni, ha a 910. évfolyamon a közismereti tantárgy buktatóin tovább tud kerü lni. Másképp fogalmazom: nem a közismeret arányát kell a szakképzésben csökkenteni - mert az valóban a kapcsolódásokat csökkenti, és valóban nem tenné lehetővé, hogy a tanulni tudás lehetőségét magába szívja , hanem hogy a belső arányokat egyegy évfolyam on hogyan alakítjuk, azt biztosan módosítani kell. A 910. évfolyamon többet kell biztosítani a szakmához való kapcsolódásban, így a gyakorlati képzésben is, az elméleti szakképzésben is, pont azért, hogy ne lemorzsolódjon, hanem kapaszkodhasson a szakmába ; pont azért, hogy még fiatal korban, amikor a manuális készségek alakítására nagyobb esély van, ez megtörténhessen. Ha bármelyik szakképző
