Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2329 Öné a szó, képviselő úr. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha a mai ülésnap napirendjét megnézz ük, akkor világosan megállapíthatjuk, hogy igazából ez a nap a Szociális és Munkaügyi Minisztérium napja, hiszen egy sor törvényjavaslat, ami elénk került, a tárca hatáskörébe tartozó kérdésekkel foglalkozik. Ez talán azért is jó, mert a vita során a külön böző javaslatokra, miután egyébként helyenként jelentős tartalmi összefüggés is kimutatható a témakörök között, tudunk könnyebben utalni. Elhangzott a miniszter úr expozéjában az, hogy a tudásalapú, versenyképes gazdaság megteremtése a cél. Ez akár mindegy ik javaslat mottójaként is elmondható. Nyilván akkor van értelme ezeknek a módosításoknak, ha ezt az egyébként nagyon fontos célt sikerül elérni. A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény a tárca hatáskörébe utalta a z iskolai rendszerű szakoktatáshoz és szakképzéshez tartozó egyes feladatokat. A tisztelt jelenlévők nagy részét, ha legalábbis körbetekintek a teremben, a tegnap késő éjszakai vita során nem láthattam itt, hiszen egy egészen más témájú törvényjavaslatról tárgyalt az Országgyűlés, nevezetesen a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvények módosításáról. Ez a törvény egyébként természetesen, mint ahogy az összes tárcát, úgy a szociális és munkaügyi tárca tevékenységét is jelentősen érinti, és az a j avaslat, amely előttünk fekszik, az 1302. számú törvényjavaslat is részben azért került elénk, mert azok a feladatok, amelyeket meghatároznak az ezzel kapcsolatos jogszabályok, részben az alkotmány felhatalmazása alapján, részben az imént említett törvény felhatalmazása és rendelkezései alapján, a későbbiek során jelentős intézményi változásokat, az intézményi struktúrában jelentős egyszerűsítéseket fognak majd jelenteni. Azért is fontos és tartom szükségesnek e két javaslatot egymás mellé illeszteni és egy mással összevetni őket, mert ebből a két javaslatból az is világosan kiderül, hogy a kormány élni kíván azzal a felelősségével, hogy a hatályos jogszabályok alapján, az alkotmány és az imént említett törvény rendelkezései alapján a kormányzatnak a szerveze talakításra vonatkozóan igen komoly szabadsága van. Ezt az Alkotmánybíróság is több döntésével kimondta. A nyári alkotmánymódosítás, amely természetesen a tisztelt ellenzéki kollégák hozzájárulásával történt, hiszen másképp nem is történhetett, ezt a célt hivatott részben szolgálni. Önmagában ez még nem lenne fontos. Akkor jó és érdemes erről beszélnünk, hogy ha ennek a jogszabálymódosításnak az a remélt következménye alakulhat ki, hogy világosabb lesz az intézményhálózat struktúrája, világosabbak lesznek a felelősségi viszonyok, egyszerűbb és olcsóbb működést fog lehetővé tenni az új struktúra. Én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ezt a célt is maga elé tűzte, és alkalmas arra, hogy ezt a célt megvalósítsa. Éppen ezért a törvényjavaslatot egészében a Szabad Demokraták Szövetsége fogja tudni támogatni. Alapvetően négy törvényt érint a javaslat: a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról, a szakképzésről, a felnőttképzésről és a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló, hatályban lévő törvényeket. Az intézményi átalakítással kapcsolatban a miniszter úr már jelezte, hogy a Nemzeti Szakképzési Intézet és a Nemzeti Felnőttképzési Intézet összevonásával nemzeti szakképzési és felnőttképzési tanács alakít ását határozta el a kormány. Nos, részben természetesen ennek is és az imént említett másik úgynevezett nagy salátatörvénynek is az a feladata, hogy ezeket az ésszerűsítéseket, összevonásokat megvalósítsa, de most már majd nem olyan módon, hogy ezeknek az intézményeknek a konkrét neve feltétlenül meg kell hogy jelenjen törvényben, hiszen az élet időnként sokkal gyorsabb reagálásra készteti a kormányzatot, mint hogy egy törvénymódosítással lehessen változtatni az intézményi struktúrán. Éppen ezért szerepel m ajd a későbbiek során mindenhol a módosított közel 300 törvényben a feladatok körülírása, a feladatok elnevezése, és nem a konkrét intézmények megnevezése, hiszen az, mint tudjuk, egyébként előfordulhat, hogy változik.
