Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR, a MSZP képviselőcsoportja részéről:
2325 szakképzést és a felnőttképzést, hanem a felsőoktatás k épzési intézményrendszerét is beleértve , ami bizony elég távol van vagy elég távol volt a munkaerőpiac igényeitől. Azt kell mondjam legkiváltképp a felsőoktatás vonatkozásában - amelyet most e törvénytervezet kapcsán nem tárgyaltunk , hogy olyan torzók is születtek, amelyek a munkaerőpiac képtelen volt kezelni. De a másik oldalról - hogy a törvényhez térjek vissza , magának a szakképzésnek a tekintetében is felfedhetők ezek a fajta ellentmondásosságok. Felfedhetők, mert nem véletlenszerű, hogy tartósnak mondható, nem egykét éves, hanem évtizedes jellegű szakmunkáshiánnyal kell szembenézünk jelen pillanatban és jelen időszakban. Ez a fajta szakmunkáshiány, ami gyakorlatilag 3050 ezer főre tehető az országunkban - amely egyegy adott időszakban, egyik pi llanatról a másik pillanatra, ha a megfelelő képesítéssel, végzettséggel, tudásszinttel felruházott emberek állnának rendelkezésre, a gazdaság részéről feszívásra kerülne , bizonyos értelemben a versenyképesség tekintetében is korlátozó tényezőként jelenh et meg. Nem véletlen tehát, hogy lépési kényszerek vannak, olyan lépési kényszerek, amelyek a társadalmat azzal szembesítik, hogy e tekintetben van tennivalója, és e vonatkozásban nyilván egyre inkább és egyre nagyobb mértékben szélesedő lehetőségeket kell biztosítani a gazdasági szerepvállalóknak, és nem baj, ha szembenézünk azzal, ami a gazdasági szerepvállalók irányából igényként is megfogalmazódik, mármint hogy a reprezentatív mintafelméréseik mit mutatnak. Csak jelezni szeretném: az elmúlt esztendőben mintegy nyolcezer gazdálkodó szervezeten keresztüli felmérés történt meg, amelyek visszaigazolták azt, hogy mi is az, ami igényként megfogalmazható rövid és középtávon a szakképzés irányában, és ennek a tükrében érdemes talán az egész történetet átgondolni , mert ezek fogható, ezek nagy biztonsággal jelezhető vagy jelzett igények, amelyek tekintetében azt gondolom, akár a szakképzés rendszerén keresztül egy viszonylag hosszabb átfutási idő mellett is az igények kielégíthetők, a felnőttképzés viszonylatában p edig még inkább, hiszen az egy rugalmasabb rendszernek tekinthető. Persze, arra mindig érdemes odafigyelni, hogy a szakképzés és a felnőttképzés tekintetében olyan anomáliákra ne kerüljön sor, hogy a szakképzés alól magukat néhányan kivonva a felnőttképzés intézményrendszerén keresztül sokkal rövidebb futamidő alatt szerezhessenek képesítéseket. A felnőttképzés nem erről szól. A felnőttképzés arról kell szóljon, hogy meglévő tudásszint mellett, kompetencia mellett gyakorlatilag egyéb rárakódó többlettudások megszerzésével jussanak el az érintettek oda, hogy a munkaerőpiac igényeihez illesztetten a foglalkoztathatóságuknak a lehetősége növekedjék. A szakképzésben is és a felnőttképzésben is különkülön közel 400 ezer ember érintett. Hozzáteszem tehát azt - ny ilván az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzésről beszélek , hogy együttesen mintegy 800 ezer embert érint ennek a kérdéskörnek a tárgyalása, és a 800 ezer érintett mellett csak a felnőttképzés kapcsán is mintegy ötezer olyan intézmény, regisz trált magánvállalkozás van, amelyek a képzéssel foglalkoznak. Ezeregynéhányszáz egyébként azoknak a száma, akik akkreditáltként vannak jelen a rendszerben. Még egyszer összegezve a hosszú bevezető gondolatokat, azt lehet mondani, hogy a szakképzés és a fe lnőttképzés meggyőződésem szerint a legmértékadóbb kitörési pontnak tekinthető az elkövetkezendő időszakra vonatkozóan. A gazdaság, a köztestületek, a kamarák, a gazdasági érdekképviseletek szerepének a növekedése meggyőződésem szerint nem elvitatható. Sőt erősítendő, akár úgy is, ahogy miniszter úr jelezte, hogy a kamarák képviseletében vizsgaelnöki kijelölésekre is sor kerülhessen, legkiváltképp azoknak a szakmáknak a tekintetében, ahol a tananyagok elkészítésében is mértékadó szerepet játszottak, vagy ők maguk készítették el ezeket. A vizsgáztatások rendszerében is érdemes olyan típusú változásokat eszközölni, amelyek az egzakt méréseket alapozzák meg, és bizonyos értelemben a tanfolyamok keretei között és a vizsgákkal egyetemben rákészítenek a munkaerőpi achoz való illeszkedésre. Azt gondolom, akárhányszor nyúlunk ehhez a kérdéskörhöz, egy megállapítás soha nem cáfolható meg. Ez a megállapítás pedig az, hogy mindennek, ami a szakképzés és a felnőttképzés
