Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 20 (35. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár:
2158 Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberek nyugalmat, javuló közbiztonságot akarnak, önöktől pedig azt, hogy ezen a büntetőpolitikán rövid úton változtassanak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes asszony. A kormány részéről Megadom a szót dr. Kondorosi Ferenc igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár úrnak. Államtitkár úr! DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Nagyon köszönöm, hogy Dávid Ibolya elnök asszony fölve tette ezeket a gondolatokat, így legalább alkalmam lesz néhány mondatban a formálódó új magyar büntetőpolitika néhány sarokpontjáról szólni. Hosszú évek óta készül egy új magyar büntető törvénykönyv, és bár nincs olyan aranykor, mint a kiegyezés idején, am ikor Csemegi Károly egy csodálatos magyar Btk.t fogalmazott meg - nem is olyan könnyű büntető törvénykönyvet írni, hiszen az életviszonyok gyorsabban változnak , de jelezhetem, hogy kikristályosodtak azok az elméleti csomópontok, amelyek révén készül az új Btk. Nem liberális, nem konzervatív, hanem egyszerűen egy európai és magyar büntető törvénykönyv fogalmazódik meg, amely nem egy büntetőpolitikát választ. Vannak olyan bűncselekménytípusok, amelyek esetében a megtorló büntetőpolitika híve az új Btk. A k ülönösen kegyetlen elkövetési módok, az aljas indok egy emberölésnél nyilvánvalóan nem teszi lehetővé az áldozatvédelmi büntetőpolitika alkalmazását, sem a restauratív, helyreállító büntetőpolitikát. De fontos hangsúlynak tekintjük a prevenciós elméleteket , a társadalom védelmét és az elkövető visszavezetését a társadalomba. Ezt segítik a büntetésvégrehajtási intézetben az oktatási programok, a szakképzés és a pótolhatatlan jelentőségű börtönpasztoráció. És bizony helye van az új magyar büntetőpolitikák kö zött a viktimológiai gondolkodásnak, amely megfogalmazása pont az ön minisztersége idején kezdődött az Igazságügyi Minisztériumban, ez fejlődik most egy restauratív, helyreállító büntetőpolitikává. Tehát a magyar büntetőpolitikában éppúgy helye van a szege di börtönben alkalmazott hosszú élettartamos speciális rezsimnek, ahol egyetlen cél a tényleges életfogytig tartó büntetés elviselhetősége, és az emberi méltóság peremfeltételeinek a garantálása. Ugyanennek a büntetőpolitikának egy másik oldala a helyreáll ító büntetőpolitika, amely Európa szinte minden, haladó hagyományokkal és keresztény értékekkel rendelkező országában fellelhető. Ennek a sajátossága az, hogy enyhe súlyú - személy elleni, vagyon elleni és közlekedési - cselekményeknél sokkal nagyobb jelen tősége van az okozott kár megtérítésének és a megbocsátásnak, mint a végrehajtható szabadságvesztésnek. Az a célunk, hogy növeljük a szankciók körét, a bírói jogalkalmazás számára nagyobb mérlegelési lehetőséget biztosítsunk. Ilyen új szankció lesz a felté teles szabadságra bocsátás és a próbára bocsátás új szankcióként való alkalmazása. Arra törekszünk, hogy a különös részt is újra formájuk. 2007. december végéig a parlamentbe kerül az új magyar Btk. A büntetőeljárási jog novellisztikus módosítására is sor kerül, a büntetésvégrehajtás rendszerén belül is hatalmas korszerűsítések zajlanak. Új börtönök épülnek, és az európai emberi jogi normáknak mindenütt megfelelő börtönviszonyok. Végezetül azt a tapasztalatot említené m meg, ami a szankciók szigorúsága és a bűnüldözés eredményei között fellelhető. Egyértelműen arra a következtetésre jutottak korunk neves kriminológusai, hogy a súlyos szankciók, a szigorú, kemény büntetés nem feltétlenül csökkenti a társadalomban a bűnel követők arányát. A szankcióknál és magánál az igazságszolgáltatásnál a lényeg a felderítésen van, azon, hogy a bűnt elkerülhetetlenül kövesse a büntetés. Ennek jegyében fogadta el a kormány 2003ban - és a parlament is tárgyalta - a bűnmegelőzés társadalmi programját. Tehát egy össztársadalmi programról, olyan felfogásról van szó, amelyben helye van egyházaknak, iskoláknak, családnak, tehát a bűnüldözés nem kizárólag a büntetőjog kérdése. A büntetőjog ebben
