Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 20 (35. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
2151 Köszönöm szépen. Tisztelt képviselőtársaim, a napirend előtti felszólalások elég szabad műfajt képviselnek a Házon belül. Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Frakcióvezető úr! KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásom elején szokásomtól eltérően nem a miniszterelnök úr, hane m Semjén frakcióvezető úr felszólalásának azon érdemi, előremutató, szakmai és a békülékenységet elősegítő (Derültség a kormánypártok soraiban.) szavaira szeretnék reagálni, amelyeket én ilyennek minősítettem. (Fejét lehajtva pillanatnyi szünetet tart. - D erültség és taps a kormánypártok soraiban. - Közbekiáltások a Fidesz soraiból. - Zaj. - Az elnök csenget.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt képviselőtársaim! (Dr. Semjén Zsolt a saját pohár vizét odaviszi Kuncze Gáborhoz, és leteszi az asztalára. - Derü ltség a Fidesz soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Erre vagy jó!) KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Tekintettel arra, hogy a képviselő úr végre megtalálta a neki megfelelő elfoglaltságot (Derültség és nagy taps a kormánypártok soraiban.) , nem inteném csendre. Ti sztelt Képviselőtársaim! Elnök Asszony! Most pedig rátérnék az érdemi kérdések megbeszélésére, már csak azért is, mert úgy látom egyre inkább itt a Házban, vitatkozva egymással, hogy azt nagyon nehezen tudjuk eltalálni, hogy mit hoz a múlt. Éppen ezért sze rintem a továbbiakban erre vonatkozó kísérleteket már nem is kellene tennünk. Azt sem tudjuk eltalálni, hogy mi történt néhány évtizede, azt sem tudjuk eltalálni, hogy mi történt néhány napja. Azt gondolom, hogy nem jutunk előbbre, ha újra és újra sérelmek et hánytorgatunk fel, újra és újra egymás szemére hányjuk a különböző vélt vagy valós sérelmeket. Ugyanakkor azonban másrészt azt is gondolom, hogy ha már a múltat, amit egyébként persze ismerhetnénk, képtelenek vagyunk eltalálni, akkor tegyü nk egy kísérletet arra, hogy legalább hassunk arra, hogy mi történik a jövőben. A miniszterelnök úr felvetése ebből a szempontból érdekes számomra. Most nem fogom elsorolni mindazokat az érveket, amelyeket korábban többször hangoztattunk, hogy miért kellen e megkeresni azokat a minimális pontokat, amelyekben képesek vagyunk egyetérteni, és hogy milyen felelősséggel tartozunk az országnak, a jövőnek, az utánunk következő generációknak a tekintetben, hogy mennyire vagyunk képesek megragadni az ország számára a dódó lehetőségeket. Éppen ebből a szempontból tartom fontosnak egyrészt a valódi együttműködési szándékot. Képviselőtársaim, én ez alatt azt értem, hogy számos alkalommal vettem már részt egyeztetéseken, és számos alkalommal tapasztaltam már, hogy úgy jönn ek be a felek az egyeztetésre, hogy előre tudják, hogy mivel fognak kilépni a teremből az egyeztetést követően. Ez pedig nem valódi együttműködési szándékot tükröz. Éppen ezért tartom fontosnak tényleg a valódi partnerséget. Próbáljuk meg összevetni az elk épzeléseket, hátha vannak bennük olyanok, amelyeket közösen meg tudunk valósítani. Ugyanakkor másrészt arra meg hadd hívjam fel a figyelmet, hogy ilyen típusú egyeztetések különösen bizonyos csoportokkal, mondjuk, például az önkormányzatokkal, nem írhatják felül a parlament szuverén döntési jogát, és valójában ez volt az a pont, ami miatt a kormánypártok elutasították a Fidesz kezdeményezését, mert költségvetési kérdésekben ennek az önkormányzati grémiumnak akart vétójogot biztosítani. Ezt pedig ebben az al kotmányos berendezkedésben nem lehet, kedves képviselőtársaim, a parlamenttel megtenni, miközben egyébként nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kormányzat, az önkormányzatok különböző szintjei között - különösen az előttünk álló tízéves fejlesztési periódus me gfelelő bonyolítása érdekében - legyen párbeszéd, sőt legyen közös akarat, legyenek közös elképzelések, amelyeket aztán mi itt a parlamentben majd törvényi formába leszünk képesek önteni.
