Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 20 (35. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2145 kért napirend előtt szót “Az együttműködés felelőssége” címmel. (A Fidesz és a KDNP képviselői - dr. Navracsics Tibor és dr. Semjén Zsolt kivételével - elhagyják az üléstermet. - Zaj. - Az elnök csenget.) Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Milliószor tapasztaljuk a hétköznapi életben is, hogy ha valami elromlik, vagy ha engedjük, hogy elromoljék, akkor sokkal nehezebb aztán később rendbe tenni a dolgokat . Így van ez egy megszakadt barátsággal, egy elfakuló házassággal, vagy éppen egy tönkrement üzleti vállalkozás esetében is, hogy amikor már ott a baj, és újra rendet kell teremteni, akkor bizony nehezebb ez a feladat. Azért hozom mindezt szóba, mert egy p icikét mi is így vagyunk ezzel. Olyan erősnek és olyan megingathatatlannak hittük mindazt, amit csináltunk az elmúlt években, hogy sokszor néztük tétlenül és szótlanul, hogy elromlanak közügyeink, hogy besározódnak közkapcsolataink, hogy több lesz a vita, és több lesz a veszekedés, mint amennyi az együttműködés. Igaz ez helyenként Magyarországon belüli viszonyokra is, nemegyszer igaz ez azon kívül is. Ugyanakkor az elmúlt napokban és talán az elmúlt kettő hétben már azt is láttam, hogy egyre többen értik és érzik, hogy ha van választás - és mindig van ebben az ügyben választás , akkor inkább az együttműködést és a párbeszédet kell választani. Mert persze, rendben van, hogy változatos formában kifejezzük ellenvéleményünket. Az is rendben van, hogy ezek közé időnként odakerül az utcai, békés tüntetés is. De azért végső soron az ország nem tüntetésekről szól. Arról szól, hogy sokfajta szándékú, akaratú ember keresi azt, ami összeköti őket, mert közös a hazájuk, mert hazafiak vagyunk, vagy egyszerűen élni szeret nénk magyarként normálisan. Az elmúlt héten két nagyon fontos tárgyalás is zajlott, amely Magyarországról és a régióról szólt, két olyan tárgyalás, amelynek Magyarország életében különleges jelentősége van. Másodszor tartottunk közös kormányülést Románia k ormányával. Ugyanakkor szinte ezzel egy időben múlt héten Gašparovič elnökkel Sólyom László magyar köztársasági elnök találkozott, nyilvánosan beszéltek egyetemisták előtt a két ország kapcsolatáról, érzékeny kérdésekről meg hétköznapi ügyekről. Azt mutatj a mind a két találkozó, hogy bár lehetnek és nyilvánvalóan lesznek is viták szomszédos országok kapcsolatában, abban a térségben, ahol nagyonnagyon sokan élik azt meg, a magyarok is, hogy a politikai nemzet és a történelmi nemzet határai nem esnek egybe, és emiatt tele vagyunk történelmi és mai érzékenységgel, hogy sem annak az országnak nem könnyű, amelyik úgy érzi, hogy nemzetének polgárai az országhatárán kívül kerültek, de muszáj azt is érteni, hogy bizony nem kis nehézséggel és bonyolult érzékenységge l néznek szembe azok az országok is, amelyek sok százezres vagy milliós, erős nemzeti identitással rendelkező kisebbséggel rendelkezve kell hogy igazgassák közös dolgaikat. Ellenkező előjelű, de hasonló típusú érzékenységek ezek. Magyarország és Románia az t mutatta, hogy már nem csak saját hangját hallja. Az a legkönnyebb, ahhoz nem kell nagy tehetség, őszintén szólva. Hanem érezni, hogy a másikban miért van érzékenység! Ma már mi is egy picivel jobban érezzük, hogy miért nem könnyű sokszor azon megoldások alkalmazása, amit mi egyébként helyesnek tartanánk egy másik országban. Mert nem könnyű az az élet sem, amikor ilyen sok fajta és bonyolult identitás létezik egy országon belül. Azt gondolom, helyes úton járunk akkor, amikor megpróbáljuk a nemzet történelm i és jelenbéli szempontjait összeegyeztetni a köztársaság történelmi, jelenbéli és jövőbeli szempontjaival, hogy “és”ekből próbálunk meg építkezni. Azt gondolom, helyesen tesszük, ha miközben felhívjuk partnereink figyelmét arra, hogy milyen felelősséget kell hogy viseljenek valamennyi polgárukért, legyen ilyen vagy olyan a nemzeti identitása, eközben építkezünk is fontos ügyekben, hogy személyi igazolvánnyal lehessen közlekedni, hogy épüljön Ipolyhíd, hogy összekössük útjainkat és vasútjainkat, hogy Cson grádban a hármas határ környékén ipari park létesüljön, amely szolgálja a Vajdaság, Temes megye és Csongrád épülését is. Ezek fontos ügyek, és az az igazság, hogy ehhez csak párbeszéden keresztül lehet eljutni. Odamondogatással, kivagyisággal, történelmi k ioktatás szándékával sem itt, sem ott nem.
