Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 6 (18. szám) - A kormány iránti bizalom kinyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. NAVRACSICS TIBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
22 tények elhallgatásával, hanem azt is jelenti, hogy a nemzetközi hitelünket is bizony alapvetően meg tudja ingatn i. A kérdés persze az, amit önök is feltesznek, hogy önök azt mondják, hogy tök mindegy, hogy hazudtak, mert mi tavasszal is azt mondtuk, hogy válsághelyzetben van az ország, vagy közel van egy válsághelyzethez az ország. Tehát ha egy választópolgár nagyon akarta volna tudni, akkor a mi adatainkból tudta volna. Nade ez nem menti az önök felelősségét, ne haragudjon! Önök ugyanis nem azokat az embereket vágták át, akik ránk szavaztak; mert azok tudták az igazságot, mert ránk szavaztak. (Derültség.) Önök a saj át szavazóikat vágták át. Önök a saját szavazóikat vágták át, kedves miniszterelnök úr, azokat a baloldali szavazókat, akik szívesebben hittek volna önöknek, miszerint jó helyzetben van a költségvetés, nem kell azzal semmit sem csinálni, lendületben van az ország, dübörög a gazdaság, minket irigyel Németország, Franciaország és még nem tudom, hány ország. Vagyis önök szerint minden rendben volt, mi voltunk azok, akik hisztériát keltettünk, mi voltunk azok, akik depressziókampányt folytattunk, hogy aztán máj us 26án szűk körben kiderüljön, hogy nekünk volt igazunk. Ha megengedi, a demokratikus felhatalmazás tartalmi részének második elemét itt hangsúlyoznám ki. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy ön önszántából elindult kitörni a hazugságspirálból, hanem arró l van szó, hogy május 26án a frakcióülésen elmondott beszéd szeptember 17én kikerült. Ön nem akarta, hogy kikerüljön, vagy legalábbis ön azt állítja, hogy nem akarta, hogy kikerüljön. Tehát nem ön határozta el azt, hogy ki fog törni a hazugságspirálból, hanem valaki önt kilökte, vagy megpróbálja kilökni a hazugságspirálból, miniszterelnök úr. Ön nem akart szembenézni saját magával, és jöhet ilyen képzavarokkal, hogy a cselekvés önmaga volt a szembenézés. Nem akart szembenézni a hazugsá ggal, nem akart szembenézni magával. Szeptember 17e után nem volt más választása. Illetve dehogyisnem! Mert azt választotta, hogy 16 évre kenje az egész felelősséget, időben terítse szét a felelősséget. Akkor a köztársasági elnök úr azt mondta, hogy ez ne m helyes, kérjen bocsánatot. Ön nem kért bocsánatot, akkor térben próbálta kiteríteni a felelősséget, azt mondta, hogy mindenki ezt csinálja. Csakhogy ez sem állja meg a helyét, miniszterelnök úr. Önnek személyesen kell viselni a felelősséget, éppen azért, mert ez egy demokratikus politikai berendezkedés. Én tudom, hogy az önök számára a politikai felelősség sok szempontból egzotikus kategória (Derültség és taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) , és nem ismerik annak minden részletét, de ha megengedi, akkor itt most át is térnék ennek a megvilágítására vagy az igazság eme részletének kibontására. Miniszterelnök Úr! Én akár még azt is elhiszem, hogy ön jó szándékból hazudott korábban. Ön azért hazudott esetleg, hogy a választópolgárai számára kellemesebb perceket szerezzen. De hazudott, lássa be, hogy hazudott! Hazugsággal tartotta meg a hatalmát. Hazugsággal szervezte meg, és hazugságra alapozta azt a választási kampányt, amely kétségtelenül sikert hozott önöknek. Ezt követően le lehetne vonni a politikai felelős séget. A politikai felelősség nem a jogi felelősség, miniszterelnök úr. A politikai felelősség nem a felróhatóság kérdése. A politikai felelősség a lelkiismeret kérdése, miniszterelnök úr. És ön hazudott. (Nagy taps az ellenzéki padsorokban.) (12.50) És ö n hazudott; ön ezt május 26án a barátainak elmondta - de másnak nem akarta elmondani. Kicsusszant az igazság, tudja? Kicsusszant az az igazság, hogy ön a barátainak azt mondta - akik ott voltak, azok tudják megmondani, hogy cinkos mosollyal, vagy pedig, a hogy ön állítja, szenvedélyes pátosszal , hogy hazudtak az elmúlt másfélkét évben. Még ezek a legszalonképesebb részek, amiket lehet idézni ebből a beszédből; a többi részt nem idézném, ha megengedi. De miután szeptember 17én ez kikerült, ezt követően s em nézett szembe ön senkivel. Nem nézett szembe senkivel, főleg nem önmagával. Amikor a köztársasági elnök úr felszólította önt, hogy kérjen bocsánatot, amiért menekülésében mindenkit próbál besározni, akkor ezt nem tette. Amikor a köztársasági elnök októb er 1jén, a választások estéjén azt mondta, hogy a miniszterelnök
