Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak

2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - MÉCS IMRE (MSZP):

1995 nemzetközi biztonsági szervezet tagjai legyünk. A második terület volt a gazdaság stabilitása, a

harmadik volt a civil kontroll, és a negyedik helyen szerepelt magának a katonai erőnek a minősége.

És ez ma is igaz. Ezért, ha meg is korholnak minket kötelességszerűen, hogy nem tudjuk a magunk

által vállalt és több cikluson keresztül nem teljesített kötelezettséget t

eljesíteni - tegyem hozzá, hogy

nemcsak baloldali, hanem jobboldali kormány idején sem történt ez meg , akkor azzal tudunk érvelni, hogy ugyanakkor a többi területen teljesíteni tudunk: tehát az ország demokratikus fejlődése,

jogállamisága, az emberi jogo

k biztosítása és a gazdaság rendbehozatala. Hiszen minden

erőfeszítésünk, ami most megtestesül ebben a költségvetésben, arra irányul, hogy Magyarország

gazdasága sikeres legyen, a gazdasági és pénzügyi egyensúlyt meg tudjuk teremteni. Úgy gondolom,

ez rend

kívül fontos. Egy családban is ingadoznak a viszonyok, van, amikor vissza kell fogni a kiadásokat, van,

amikor bizonyos beruházásokat nem lehet eszközölni, ugyanakkor tudjuk azt, hogy az, aki ezeket a

restrikciókat végrehajtja, jót akar. Ez volna a nagyon

fontos dolog, hogy mindnyájan vegyünk részt

ezekben az erőfeszítésekben. Mert bármely erő lenne ma Magyarországon kormányon, ezeket a

restriktív intézkedéseket végre kellene hajtania.

(Dr. Pósán László: Tévedés.) Ez nem tévedés, e

z abszolút levezethető more geometrico.

(Babák Mihály: Nem igaz.) Ez világos dolog. Lehet a

mikéntben, lehet a hangsúlyokban, lehet a stílusban különbség, de bármely kormány lenne

Magyarországon, kénytelen volna a restriktív intézkedéseket vé

grehajtani. (Babák Mihály: Miért?) És ezt ésszerűen, arányosan kell, úgy, hogy jelentős érdeksérelem egyik rétegét se érje a

társadalomnak. Megpróbáltam gondolkozni az ellenzék fejével, bocsássanak meg, ezt megszoktam mérnök

koromban, és arra gondoltam, ho

gy ha én lennék Orbán Viktor helyében…

(Derültség a Fidesz és a

KDNP soraiban. - Közbeszólások ugyanott.) - ezen lehet nevetni , akkor én úgy gondolkoznék, hogy

az ország nehéz költségvetési helyzetét rendbe kell hozni. (21.40) Az ország túlköltekezett, k

inekkinek a hibájából. Lehet a Gripenre hivatkozni, lehet az 50

százalékos béremelésre hivatkozni, ezt elemzik az elemzők. Egy helyzet alakult ki, és az ország

gazdaságát rendbe kell hozni. Ez közös érdeke a kormánypártoknak és az ellenzéknek is, hiszen

m

indnyájan erre tettünk esküt. Belehelyezkedve a másik fél helyzetébe: ha van egy kormány, amelyik - hogy kedves Antall József barátomat idézzem - kamikaze módon felvállalja azt, hogy akár a saját károsodásával együtt

és politikai eredményeinek a károsodásá

val - lásd a legutóbbi választások eredményeit - felvállalja

azt, ami a nemzet számára alapvetően fontos, akkor ebben én mint ellenzék megtámogatom. Már

csak abból az önös érdekből kifolyólag is, mert ezt meg kell csinálni, és mennyivel jobb, ha a

meglévő

garnitúra csinálja meg, és ők fáradnak ebbe bele. Én így gondolkoznék, ha ellenzéki lennék,

és a legfontosabb támogatásokat megadnám ehhez, ha kell, a kétharmados törvények

megszavazásával is megadnám ezeket. Mert az a cél, hogy hatékonyan, jó minőségben s

ikerüljön a

stabilizáció. Utána majd én át fogom venni a vezetést, ahogy a hosszútávfutók is felváltva szoktak

vezetni kollegiálisan, mert tudják, hogy aki elöl fut, az sokkal nagyobb energiákat kell hogy

befektessen. Ez a sportban régóta ismeretes. Jó len

ne, ha a politikában is sportszerűen viselkednénk.

De ez persze csak egy gondolatkísérlet, egy egykori fejlesztőkutató mérnök gondolatkísérlete. Én nem vagyok Orbán Viktor, jelenleg nem vagyok ellenzéki, kormánypárti vagyok, de úgy

gondolom, közös célunk

az, hogy az ország pénzügyi, gazdasági stabilitását biztosítsuk, és azokat a

régóta hurcolt reformokat, amelyeket évtizedek óta meg kellett volna oldani, közös erővel oldjuk

meg. Mert mindenkinek fontos, hogy az egészségügyi reform, a nyugdíjreform és a tö

bbi reform megoldódjon. Az lenne a jó, ha a magyar parlamentben is a pártok úgy 80 százalékban

egyetértenének egymással, és 20 százalékban vitatkoznának. És ebben a 80 százalékban, ebben a

konszenzustartalomban meg kellene egyezni.