Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
1942 tőlünk, hogy előbb teljesítsenek, javítsanak a hatékonyságon, és akkor majd kapnak több fizetést, jobb ellátásokat, hanem erre a feltételezésre alapozva azt mondtuk, hogy hitelezünk a z embereknek, hitelezünk a vállalkozásoknak, megkapják most a többletet, és majd ők visszafizetik, megtermelik utólag ezt akár a kormányzat, akár az állam számára. Természetesen látjuk, hogy ez a várakozás nem következett be, egy stagnáló európai fejlődést éltünk meg, és éppen ezért felelősség terheli az előző kormányzatot, az előző ciklusban a kormányzati többséget alkotó pártokat azért, hogy bár észlelték, hogy például a gazdasági növekedés nem éri el ezt az 5 százalékot, mégsem léptek vissza, mégsem vett ek vissza abból, amit a korábbi időszakban adtak. Jelentős felelősség terhel bennünket tehát azért, hogy az alatt a négy év alatt közel 30 százalékkal nőttek a reáljövedelmek, jelentős felelősség terhel bennünket azért, hogy a szociális rendszerben a lakás támogatások, a kamattámogatások mértéke a négyszeresére nőtt, a fogyasztói árkiegészítések, a közlekedés támogatása jelentősen emelkedett, a nyugdíj- és egészségügyi rendszerben nem vizsgáltuk, hogy a benne utazók milyen biztosítási vagy jogosultsági rends zerben kapják meg az ellátásukat, és megkapták minden hiány ellenére, és az erőltetett infrastruktúrafejlesztésért is jelentős felelősség terheli az előző kormányzati többséget. (17.30) Természetesen azzal a felelősséggel együtt, amit az előbb kifejtettem , hogy lehetett volna korrigálni. Az új ciklusban azonban a felelősség elől nem lehet elmenekülni. Most azt a lépést, amit akkor elmulasztottunk vagy nem tettünk meg, meg kell cselekedni. Ez pedig annyi, hogy vissza kell lépni; annyi, hogy a jövedelmek tek intetében majd a jövő év végén leszünk ott, ahol voltunk ennek az évnek az elején, és vissza kell lépni a tekintetben, hogy a lehető legkisebb, de növekedési áldozatot vállalni kell. Az export dinamizmusa mellett vállalni kell az egyszeri, reméljük, 2007r e koncentráló egyszeri inflációmegugrást, a változatlan foglalkoztatási szintet a növekvő munkanélküliségi szint mellett, és természetesen ezzel együtt, ahogy mondtam, azt az Unió átlagát jelentő, de a korábbi növekedési ütemünkből elmaradó bővülést. Mi en nek a haszna? A haszna az egyensúly. Egyensúly rövid távon a kiigazítások hatására; egyensúly középtávon a tekintetben, hogy a költségvetési törvény rögzíti, hogy 2008ra már az elsődleges hiány a központi költségvetésben nulla, tehát sem deficit, sem szuf ficit nincs, de ugyanakkor 2009re, 2010re már többletet ír elő, tehát csak a kamattörlesztések miatt keletkezhet hiány a központi költségvetésben. Ennek a hátterei, a háttérszámai, a biztosítékai megvannak a költségvetésben. Úgy gondolom, ezt most már va lamennyien ismerik, valamennyien elfogadják: alacsony kockázatú bevételek, néhány közepes kockázatú bevétel mellett, megfelelő tartalékok - általános tartalék, céltartalék, központi egyensúlyi tartalék és fejezeti egyensúlyi tartalék mintegy 225 milliárd n agyságrendben - biztosítja azt, hogy bármilyen - alkotmánybírósági, egyéb - hatás éri a költségvetést, ebben találjuk meg azt a fedezetet, ami pótolja az így kieső összegeket. Mi a kiút? - mint második gondolat. Azt gondolom, hogy a reformok a kiút, és jó lenne, ha a reformokról, amiről valószínűleg a mi kommunikációnk kapcsán az emberekben a “rosszul járunk” képe alakult ki, kialakulhatna az a kép, hogy itt most… (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Köszönöm szépen Répássy képviselő úr megjegyzését, ha kétperce sben elmondja, talán még reflektálok is rá. Úgy gondolom, hogy át kell rendezni azt a teherviselést, azokat a vállalásokat, amik ezekben a rendszerekben jelen pillanatban felállnak. Nem tudom kibontani - és gondolom, nem is szükséges egy ilyen hozzászólás erejéig - a reformok tartalmát, de az világos, hogy a közigazgatásban a takarékosságnak kell az első szempontnak lennie. Nem az önkormányzatiságot, hanem az önkormányzati rendszer nagyságát és a benne elköltött pénzeket kell hatékonyabbá tenni. Az egészség ügyi és nyugdíjrendszerben a biztosítási elvre kell helyezni a hangsúlyt. Mindenki után azért legyen valaki - lehet az állam is persze, de legyen valaki , aki megfizeti azt a díjat, hogy
