Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1925 Az oktatási és kulturális tárca fejezetét fellapozva örömmel láthatjuk, ho gy a Szent György téren és a Mátyástemplomnál folytatódhat Budapest egyik idegenforgalmi központjának, a Várnak a rekonstrukciója. Az EUval közös fejlesztések lehetővé teszik, hogy a következő költségvetési évben is folytatódjon a csepeli szennyvíztisztí tó építése, valamint a külső kerületek csatornázása. Tisztelt Ház! Természetesen nem csak a nagy beruházásokról kell beszélnünk. A közös fejlődés érdekében félre kell tennünk ellentéteinket. A fővárosi gazdasági elitnek, a politikusoknak és a civil szférán ak is össze kell fogni. Eljött az összefogás ideje a fővárosi politikában is. A politikának a budapestiekről, a fővárosról, a fejlesztésekről és a lehetőségek kihasználásáról kell szólnia. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2007es költségvetés nem a magyar tört énelem legkönnyedebb költségvetései közé tartozik. Kemény, feszített, de őszinte és tisztességes költségvetés. Ez több, mint ami sokszor a kétéves költségvetést jellemezte. Áldozatokat kíván, de ezeknél jóval több lehetőséget is, csak jól kell hogy éljen e zekkel a lehetőségekkel az ország, és akkor az áldozatok súlya közel sem olyan nagy. Ehhez a munkához kérjük az önök segítségét is, függetlenül a költségvetési vitában elhangzottaktól. Kérjük, hogy miután elmondják hozzászólásaikat, érdemben, szakmai, poli tikai javaslataikkal járuljanak hozzá egy sikeresebb, a harmadik évezredet építeni kívánó társadalom munkájához, egy sikeres Magyarország megteremtéséhez. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) (16.10) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Béki Gabriella képv iselő asszony kétperces felszólalásra kért lehetőséget, nyilván reagálni kívánt egy felszólalásra. Tekintettel arra, hogy az SZDSZnek már nincsen ideje, így nem áll módomban megadni önnek a szót. A következő felszólaló Csáky András képviselő úr, MDF. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Horváth Csaba! Nem tudom, tisztában vane azzal, hogy mit mondott. Konszenzust hiányolt tőlünk, ami az egészségügyet illeti, illetve kooperációt kért tőlünk. Jó lenne, ha előbb a saját frakciója és a kormány között, illetve a kormánykoalíció tagjai között lenne kooperáció, akkor nem fordulna elő az, hogy egyegy törvényjavaslat kapcsán… - a mechanizmusokat ismerjük, a több százra tehető módosító javaslatok nagyobbik részét a kormánypártok nyújtják be. Ez nem azt jelenti, hogy a társadalommal, nem azt, hogy a többi parlamenti párttal, hanem hogy a saját frakciójával, illetve a koalíciós partnerével sem egyeztet a kormány. Erre a legjobb példa ez a kapacitástörvény, ahogy halljuk, nemhogy bővült volna a v édett kórházak száma, hanem csökkenni fog. Várjuk a benyújtott törvényjavaslatot. Két dologról szeretnék még beszélni az egészségügy kapcsán. Ha emlékeznek rá, 2002 nyarán több egyéni szocialista képviselőnek a javaslatára az Országgyűlés elfogadott egy ol yan határozatot, amelyet minden ciklus elején el szokott fogadni, hogy a népegészségügyi program kiemelkedően fontos kérdés. 1993ban indult, lényegében a rendszerváltoztatást követően, úgy gondolom, amikor sok és valóban történelmi változást követően elké szült a Kertayprogram; elindulhatott volna, ami tíz évre precízen lebontva a feladatokat előírta, aztán jött '95, és az egész félre lett téve. Majd '98at követően hosszú egyeztetések után a szakmával, a társadalmi szervezetekkel, mindennel leegyeztetve é s felújítva a Kertayprogramot, egy kiváló népegészségügyi program készült, indult volna, de jött a kormányváltás. Önök mondták akkor, hogy ezt folytatni fogják, de leállították az egészet, új program indult el, mondjuk így. De ha megnézzük a jövő évi költségvetést, és azt látjuk, hogy a kormány 300 millió forintot szán erre a célra, akkor azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy olyan nagyon komolyan nem lehet gondolni ezt az egészet, ha állampolgáronként, mondjuk, harminc forinto t szán a kormány egy népegészségügyi programra. Az előző felszólalásomban statisztikai adatokkal próbáltam érzékeltetni,
