Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - PÁL TIBOR (MSZP):
1921 (15.50) PÁL TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nézetem szerint egy költségvetés tárgyalásánál, főként annak általáno s vitájában nem a számoknak, hanem sokkal inkább alapvető értékelési szempontoknak kell nagyobb szerepet kapniuk. Aztán majd persze a részletes vitában a számoké lesz a főszerep. A jövő évi költségvetést én három szempont alapján érté kelem. Ez a három szempont a következő. Az egyik: mi a költségvetés politikai üzenete, valójában mi van a számok mögött? A másik: hogyan viszonyul a különböző, már megkezdett, meglévő társadalmi, gazdasági, pénzügyi, közösségi folyamatokhoz, valójában mily en a költségvetés folyamatszabályozó szerepe? A harmadik: a költségvetés milyen viszonyban van a realitásokkal, a valósággal? Nézzük, hogy ez a három szempont hogyan is érvényesül az előttünk lévő dokumentumban. A jövő évi költségvetés politikai üzenete ke ttős, egyrészről szól kifelé az Európai Uniónak, azt mutatja be, hogy a jövő évi tervek megfelelnek a számukra tett ígéreteinknek, szavatartó költségvetés, javul a költségvetés egyensúlya, jelentősen csökkennek az állami kiadások, a gazdaság stabil állami pénzügyi alapokon erősödhet tovább. A költségvetés befelé szóló politikai üzenete az, hogy a költségvetés nem egy diadalmenet, nem annak egy nagy állomása lesz; leszámol korábbi struktúrákkal, azt is lehet mondani, hogy olykorolykor vágyainkkal is le kell számolnunk. Mindenkitől elvár valamilyen szintű hozzájárulást a közös céljaink megvalósításához. Nos, ez a politikai üzenete a költségvetésnek. A folyamatszabályozó jellegét tekintve a már korábban elindult folyamatokat felerősíti vagy gyengíti. A kormány folyamatban lévő és tervezett reformlépéseiről van szó a közigazgatásban, az oktatásban, a szociális szférában, az egészségügy területén vagy éppen a pénzügyi területen. A költségvetés a maga számsoraival, támogatási formáival, finanszírozásával vagy támo gat, vagy pedig egy kevéssé megszorítást alkalmaz. A kisebb, költségtakarékosabb szolgáltató állam létrehozása a célja. Az állam a legnagyobb munkaadó ma Magyarországon, ezért úgy is kell hogy gondolkozzon: munkáltatói fejjel. Miközben munkát ad, megkövete li a teljesítményt, a minőséget a munkavégzés során. Tudjuk jól, hogy a költségvetésben megjelenő új elemek bevezetése, új folyamatok elindítása komoly érdeksérelmekkel jár. Az érintett rétegek sérelmeit meglovagolva természetesen jó politikai terepet jele ntenek a parlament ellenzéki pártjai számára, politikai tőkét lehet kovácsolni belőle. Nos, a politikai üzenet és a folyamatszabályozás után pedig nézzük meg azt, hogy mi a viszonya a költségvetésnek a realitáshoz, a valósághoz. Úgy is fogalmazhatnánk, hog y igaz alapokra épüle a költségvetés. Tisztelt képviselőtársaim, erre a kérdésre nyugodtan, őszintén és határozottan felelhetünk úgy, hogy igen. A kormánynak volt bátorsága ahhoz, hogy feltárja a tényleges és sajnos nem éppen üdvözítő helyzetet, és ezt le tegye az Országgyűlés és az Európai Unió asztalára. A költségvetés alapját a konvergenciaprogram adja, amelyet az Európai Unió éles szemű, vájt fülű szakemberei és politikusai is elfogadtak. A megerősítés megvan tehát arról, hogy jó az az irány, amit most elkezdünk, és ami a költségvetésben szerepel. Ezeket a pontokat lehet tehát figyelembe venni egy költségvetés általános vitája során, amikor értékelünk. Magam az önkormányzati bizottság tagjaként és önkormányzati képviselőként is fontosnak tartom szólni ar ról, hogy ez a három szempont hogyan érvényesül, hogyan jelenik meg az önkormányzati szférában. Ami a költségvetés politikai üzenetét jelenti az önkormányzatok számára, annak az a lényege, hogy az igencsak egyedülállóan szétaprózott önkormányzati rendszer működését a költségvetés megpróbálja az együttműködés irányába terelni. Teszi ezt úgy, hogy tiszteletben tartja az önkormányzást, az önkormányzatiságot, tehát a saját ügyeinkben való döntési jogot. Viszont - amiről korábban már volt szó - abból a zsákutcáb ól próbál kiutat mutatni, ami a korábbi törvényhozás során nem sikerült, hogy a kistelepülések számára a kistérségi együttműködést jogilag szabályozzuk. Ezért ezt a lépést most a költségvetésnek kell pótolnia. Szeretném jelezni, hogy valójában nem a szétap rózottsággal, hanem annak a hatékonyságával van igazából gondunk.
