Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
1916 magánegészségügy vagy ezeknek valamiféle kevert rendszere fog Magyarországon létrejönni. Úgy tűn ik, hogy a kétségek a szakmapolitikusok, egészségpolitikusok számára egyre aggasztóbbak. Csak egy példát mondok önöknek: látjuk a 2007. évi költségvetési tervezetben az irányított betegellátás megjelenését néven nevezve. Arról volt szó, hogy irányított bet egellátás nem lesz, meg egyébként nincs is, hiszen az irányított betegellátás szervezőinek ma nincs érvényes szerződésük a társadalombiztosítással, az egészségbiztosítással. Tehát olyan elemek jelennek meg lopakodó módon ebben a költségvetési törvénytervez etben, amelyek alapvető rendszerkérdéseket és alapvető modellkérdéseket vetnek fel, és arra utalnak, hogy egy nagyon nagy válság van a modellek területén és az egyes egészségügyi reform koncepciójának a megalapozása terén. Mi azt látjuk ebben a 2007. évi k öltségvetési törvénytervezetben, hogy nem a jelenlegi reális népegészségügyi helyzetre alapoz. Hiányoljuk például azt, hogy amikor a finanszírozásbeli, strukturális kérdésekhez nyúl vagy azzal foglalkozik, azokat számszerűsíti, nem utal arra, hogy egy egés zségügyi reformtervnek a népegészségügyi regionális bázison kell építkeznie. Tehát arról van szó, hogy meg kell határozni regionálisan a népegészségügyi trendeket, megbetegedési, halálozási trendeket, születéskor várható átlagos élettartamot, csecsemőhalan dóságot, mert nagyon nagy különbségek vannak az országon belül, és ehhez kell tervezni a kapacitásokat, a struktúrát és a finanszírozást is. (15.30) Ennek nyomát sem látjuk. Az egész program, és így a programra mintegy ráépülő 2007. éves költségvetési terv ezés nélkülözi, kihagyja, figyelmen kívül hagyja a népegészségügyi megalapozottságot. Ezt igen nagy bajnak tartjuk, és ez azt jelenti, hogy hosszú távon ez az egész program kiszámíthatatlan. Még ha a 2007. évi költségvetés megszületik, és azt valamilyen mó don abszolváljuk is, ha azt a nyomorúságot, amit okoz, valamilyen módon túléljük, akkor sem látjuk, hogy hogy lesz ennek folytatása, a továbbiakban milyen modellt követ az ország, egyáltalán hol a népegészségügyi megalapozottság ebben a folyamatban. Bizony talanság van, tervezhetetlenség van, rohanás van, kapkodás van, minden törvénytervezet sürgősséggel kerül elénk, és ami a legnagyobb probléma, hogy amikor olvassuk a 2007. évi költségvetést, akkor azok a számok szerepelnek benne, amelyek a jelenlegi törvén ytervezetek kapcsán mintegy kalkulálhatók, számíthatók, de ezek a törvények még nem születtek meg, ezeket még nem szavazta meg a parlament. Mondhatnám azt is, hogy többen sértve érezzük magunkat. Nem tudom, miért ülünk itt, hogyha egy olyan költségvetési t örvényt fogunk jóváhagyni, amelynek az irányszámai azokra a számokra alapozódnak, amelyek a most benyújtott, sürgősséggel tárgyalt - mindent sürgősséggel tárgyalunk - törvénytervezetekben még nem is születtek meg, nem lett törvény belőlük. Tehát az egészet megalapozatlannak látjuk, és ez főleg a bevételi oldalnak a megalapozatlanságát jelenti nekünk. Nem tudjuk, hogy milyen bátorsággal, milyen alapon kalkulál a törvényelőkészítő azokkal a számokkal, amelyek még meg sem született jogszabályokból származtath atók. Tehát inkoordináció van, és ennek következtében nagyon nagy a bizonytalanság - ezt egyébként az Állami Számvevőszék is felemlegeti. Látunk olyan társadalmigazdasági folyamatokat is, amelyek a tervezéskor mintegy nem lettek számításba véve, például a tragikus demográfiai trendeket látjuk. Valaki utalt már itt arra, hogy a Ratkókorszak kapcsán, illetve időszakában születettek idős emberré váltak, ezeknek az egészségüggyel szembeni igénye, szükséglete egyre nagyobb, tömegesen jelentkezik - ez nincs bek alkulálva ebbe. Ilyen a munkanélküliség, félmillió embernek a munkanélkülisége, és aki munkanélküli néhány évig, az beteg lesz, ezt jobb, hogyha mindenki tudja, az megjelenik az egészségügyi intézetekben. De megemlíthetem a tömeges frusztrációt, az egziszt enciális gondokat, az egzisztenciális bizonytalanságot, amely először mindig lelki, pszichés, majd pszichoszomatikus, lelkitesti betegségek formájában jelenik meg nálunk, és általában elmondható, hogy ez a jelenlegi helyzet a humán erőforrásnak, a humán t őkevagyonnak az állapotát, kondícióját rontja, ami pedig a
