Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ):
1863 kapnak az iskolák, bizony sajnos szerepet játszott abban, hogy kiket soroltak ebbe a csoportba. Ahogy mondtam, mintegy 400 millió forint támogatást továbbra is megkapnak azok a gyerekek, akik valóban rászorulnak arra a segítségre, ami a fejlődésükhöz szükséges, tehát attól n em kell félni, hogy a ténylegesen sajátos nevelési igényű gyerekek valamiképpen elkallódnak, vagy nem kapják meg a szükséges segítséget. A tankönyvtámogatás automatizmusa megszüntetésének kifejezetten örülünk. Azért örülü nk ennek, mert a tankönyvtámogatás eddig nem a rászorultság elvét alapul véve zajlott, hanem úgy, hogy minden olyan család, amelyben három gyereket vagy annál többet nevelnek, vagy ahol egyedülálló szülő nevelte a gyereket, ott a gyerekek automatikusan meg kapták a tankönyvtámogatást vagy az ingyentankönyvet. Ez természetesen nem helyes, hiszen vannak olyan két gyereket nevelő családok, amelyek sokkal inkább rászorulnak erre, és vannak olyan öt gyereket nevelő családok, ahol nagyon jól keresnek a szülők, és egyáltalán nem szorulnak rá erre. Itt a szerkezeti átalakítást kifejezetten üdvözöljük. További vihart kavart - méghozzá igen nagyot, és el kell ismernünk, nem is véletlenül - a művészeti alapoktatás támogatásának a csökkenése. Nagyon nehéz az a döntés, am ikor az ember azt mondja, hogy a művészeti alapoktatástól pénzt kell elvenni, hiszen én magam is pontosan tudom, hogy számos olyan halmozottan hátrányos helyzetű vagy hátrányos helyzetű gyerek van, akinek ez az oktatási forma nagyon sokat jelent; értelmes időtöltést jelent, a képességei fejlesztését jelenti és így tovább. A másik oldalon meg azt kell látnunk - és ezt is mindannyian tudjuk, és nem árt, ha ezt is fejben tartjuk , hogy, nem tudom másképpen mondani, az a finanszírozási forma, ami eddig volt, n agyon sok embernek nyerészkedésre adott alkalmat. A nyerészkedés azt jelenti, hogy egyegy tanuló hatnyolctíz alapfokú művészetoktatásban vett részt papíron, néha olyan gyerekek, akik nem is léteznek. Azt a fajta pénzpazarlást, ami ennek következtében ki folyt a rendszerből, meg kell szüntetni. Valószínűleg nem a legjobb módja az az elv, ahogy ez most történik, csak nincs más módja. Egyébként januártól kezdve megindul az a szakmai akkreditáció, amelyet nagyon régóta, már az előző ciklus óta szorgalmaz az O ktatási Minisztérium, de akkor nem történt meg. Én magam művészeti alapoktatást végző iskolák igazgatóitól tudom, ők maguk is úgy gondolják, hogy ez a saját hibájuk volt, mert nagyon hosszúra nyúlt az a folyamat, amíg ők egymással meg tudtak állapodni abba n, hogy az akkreditáció során milyen szempontokat fognak figyelembe venni. Januártól tehát megindul ez az akkreditáció, és azt remélhetjük ettől, hogy a jó, a színvonalas munkát végző iskolák megmaradnak, és megszűnik az a pénzpocsékolás, amely éppen azokt ól a gyerekektől vett el pénzt, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá. Nagyon fontos, hogy a Világnyelvprogram bővült. Azért gondolom, hogy erre különös hangsúlyt kell fektetnünk, mert mindannyian tudjuk, hogy mi, magyarok nem állunk különösebben jól a n yelvtudás terén, és azt is tudjuk, hogy a versenyképességünket ez nem korlátozza, hanem gyakorlatilag megsemmisíti. A munkavállalástól kezdve a tanuláson át a külföldi elhelyezkedésig tökéletesen beszűkíti a lehetőségét annak, aki nem beszél nyelveket. A V ilágnyelvprogram azoknak a gyerekeknek adja a legnagyobb lehetőséget, akiknek a szülei nem tudnának magántanárt fizetni. Ez rendkívül fontos program, és nagyon örvendetes az, hogy az idei évtől kezdve egyetlen olyan gyerektől sem lehet megtagadni ezt az i skolai szolgáltatást, aki ezt igényli. Erre sok pénz kell, és nagyon helyes, hogy erre sok pénzt költünk. A felsőoktatás - ahogy mondtam - jobb helyzetben van, annál is inkább, mert az intézmények - nem a felsőoktatás egésze, hanem csak az intézmények - tá mogatása 7,4 százalékkal növekszik, ami 12,5 milliárd forintot jelent. Ez a pénz elégséges ahhoz - és kell ahhoz , hogy azokat a reformokat, amelyeket az előző ciklusban megkezdtünk, folytatni lehessen. Nagyon sokat beszéltünk arról, hogy ezek miért fonto sak: a rugalmas képzés, az új diplomák megjelenése, az Európai Unióhoz való alkalmazkodás, az Európai Felsőoktatási Térséghez való csatlakozás szempontjából és a hallgatók érdekében, akik így piacképes diplomát tudnak kapni. Ezekről most nem kívánok bővebb en szólni,
