Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
1841 gon dozni. Úgyhogy kérem, hogy próbáljanak meg egy kicsit az elesettek szemével és eszével is gondolkodni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szó Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak, a KDNP képviselőjének; őt majd Harangozó Gábor István európai parlamenti képviselő követi. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ismert a mondás, hogy az a kertész, aki a jövőbe néz, az diófát ültet, annak a politikusnak pedig, aki a nemzetének a jövőjére hangsúlyt fektet, az oktatásügyet kellene mindenekelőtt preferálnia. Hétfőn, napirend előtti felszólalásomban arról emlékeztem meg, hogy XX. századi politikánkban volt rá példa, hogy háborúk, forradalmak és a trianoni katasztrófa után kivérzett ne mzetet talpra lehetett állítani, meg lehetett erősíteni azzal, hogy az oktatásba és a kultúrába aránytalanul, a többi ágazathoz képest aránytalanul nagy pénzt, erőt és szeretetet invesztáltak. A válaszában Hiller István miniszter úr igazat is adott ennek a z állításnak, mi több, még kiegészítette azokat az érdemeket, amelyeket gróf Klebelsberg Kunó neve mellett felsoroltam. Azonban sem ő, sem Veres János miniszter úr a tegnapi expozéjában nem adott választ arra a kérdésre, amivel a megszólalásomat kezdtem, h ogy miért nem követjük azt a példát, ami bevált már egyszer Magyarországon, mi több, a nagyvilágban számos ország bizonyítja, hogy amikor nagy baj van - és most nálunk nagy baj van , akkor az oktatás, a közoktatás és a felsőoktatás kellene hogy legyen az a terület, amely jóllehet nem egy évben belül, de belátható időn belül jelentős mértékben elő tudná segíteni, hogy az ország kilábaljon a katasztrófából. Ez nem történt meg, holott mind a kormányprogram, mind a kormányzati felszólalások, mind a költségveté si törvénnyel kapcsolatos hozzászólások kapcsán gyakran elhangzanak azok a hívószavak, mint: reform, versenyképesség, igazságosság, az esélykülönbségek csökkentése, most pedig a nagykorú jelzőt is hallottuk itt közel egy órával ezelőtt. Én magam, bevallom, kicsit mindig mosolygok a politikának ezen a fogásán, hogy ilyen jelszavakkal próbálja az általa primitívnek tartott emberek agyába belesulykolni a lényeget. Az iskolákban szokásos jelszavakat a tantermek falára kitűzni - ott ez hat is a gyerekekre. Igen ám, csak az iskolákban ezekre a jelszavakra komoly figyelmet fordítanak, és ezeknek a tartalmát komolyan szokták gondolni. (9.30) Itt pedig, a költségvetési törvényben, bevallom, nem nagyon látom nyomát ezeknek a jelszavaknak, ezek érvényesülésének. Az alá bbiakban a költségvetési törvény néhány vonatkozásával, passzusával szeretném alátámasztani ezt az állításomat. A közoktatás összességében mintegy 11 milliárd forinttal kap kevesebb támogatást az idén, mint a megelőző években. Ez 2 százalékos csökkentés, e llentmond tehát annak a törekvésnek, hogy legalább szinten maradjon az oktatás, még az inflációt bekalkulálva is. A közoktatásban szeptembertől áttérnek a tanévenkénti finanszírozásra. Ez önmagában nem baj, sőt talán kiszámíthatóbbá teszi az iskolák működé sét. Igen ám, de a szeptembertől esedékes finanszírozást egy olyan bonyolult számítási módszerrel tette elénk a költségvetési törvény, amiben igen sok a bizonytalanság. Pillanatnyilag az látható, hogy ha ezt a számítási módot és az idei költségvetési norma tívákat vesszük alapul, akkor 2008ra kivetítve ez a csökkenés már nem 11 milliárd, hanem 33 milliárd forint lenne. Egyértelműen csökkennek, talán két évfolyam kivételével, a normatívák, azok a pénzek tehát, amelyeket a közoktatási intézmé nyek egyegy gyermek után kapnak. Tisztelettel kérdezem, mi indokolja azt, hogy például az általános iskola első évfolyamán az eddigi 204 ezer forinttal szemben 145 ezerre csökkenjen a normatíva. Minden gyakorló pedagógus, minden szülő, sőt a gondolkodó, é rtelmes ember is tudja, hogy a közoktatás első éve és évei meghatározóak az ember későbbi útját illetően. Ha ebben az első évfolyamban ilyen jelentős csökkenés van, ezt csak
